1984/2. - Szabó T. Attila Nyelvi Intézet

104 KATONA ADAMzépiskolai tanár Kornis Gyula tanulmánya. Szekfü Gyula korai nagy müve, Aszáműzött Rákóczi pedig nem korszerű módszere, hanem elfogult értékelései miattváltott ki megjelenésekor, 1913-ban széleskörű figyelmet, indokolt ellenérzést,szerzője iránt, kavart elriasztóan nagy vihart.A kolozsvári egyetem dísze, a legjelentősebb eredeti magyar filozófiai rendszerkidolgozója.Böhm Károly nemcsak Kant meg Comte — a pozitivizmus atyja —nézeteinek összehasonlításával kísérletezett, hanem vállalkozott a szellemtörténetetmegalapozó Dilthey és köre felfogásával rokon történelemfilozófia alapelveinektudományos igényű fölvázolására is. Azonban Az értékelés phenomenologiájaa XV. századig — talán a legelső színvonalas magyar bölcseleti munka, amelySzellemtörténeti módszerrel vizsgálja kutatása tárgyát — csupán 1912-ben, töredékesposztumusz műként kerülhetett nyilvánosság elé. Különben, sajátságos módon,a kolozsvári filozófiai ísko'a hatóköréből egyetlen irodalomtörténész sem és csupánkét historikus (Makkai Ernő meg Révész Imre) vállalta következetesen iizakkor már korszerűtlen és többnyire öncélú faktológiává sekélyesedett pozitivizmusszellemtörténeti meghaladását.Böhm Károlynak a nemzetközi mezőnyben is újszerű eredményeiről tudomástsem véve a kor többi neves kolozsvári professzora, így Dézsi Lajos (aki majdan,a szegedi egyetemen József Attilát pártfogolja), a germanisztika kitűnő szakembere,Bleyer Jakab meg a nyelvtörténész Zolnai Gyula és a klasszika filológusCsengeri János, sőt a társadalmi változásokat előszeretettel kutató, haladó gondolkodásútörténész. Márki Sándor is — budapesti kartársaikhoz hasonlóan — „a jólkipróbált" pozitivizmussal, mint egyetlen tudományos módszerrel ismertettékmeg hallgatóikat.Szinte természetes tehát, hogy György Lajos, ez az 1890. április 3-án, Marosvásárhelyenszületett, szegény sorban, kegyelemkenyéren felnőtt, egyetemi tanulmárfyaitminisztériumi ösztöndíjjal végző — és ezért is — tekintélytisztelő utolsóéveseminens bölcsészhallgató, irodalomtörténész professzora, Dézsi Lajos hatásáraegész életére elkötelezte magát a régebbi magyar irodalom kutatására, sőt magátólértetődő gesztussal vállalta a pozitivista módszert, az irodalmi tárgy- és motívumtörténetvizsgálatát, a hatások és analógiák buzgó keresését is.Induláskor, A magyar regényirodalom története az első magyar társadalmiregény megjelenéséig című dolgozatával 1911-ben elnyerte a kolozsvári bölcsészkarazévi 200 koronás pályadiját. De a pályakezdő irodalomtörténész első igazi opuszaa Szép Magelona betűhív szövegkiadása, a lovagregény minden vonatkozását feltáróterjedelmes előszóval. A másfélszáz lapra terjedő munka pontos, rendszeresés távolabbi összefüggések kimutatására is képes ifjú tudós teljesítménye, amelyetmásodikul még ugyanabban az évben, 1911-ben követett a XVIII. század végénélt Kónyi János tündérmeséinek eredetét föltáró, Kónyi és D'Aulnoy című forrástanulmánya.Kétségtelen, hogy a meglepő fiatalon, alig 21 esztendős korában két önállókiadvánnyal jelentkezett kolozsvári irodalomkutató a korai és szapora termést ígérőfilológia — és nem az akkor korszerű szellemtörténészettel több rokonságottartó esztétika vagy akár a szorosabban vett irodalomtudomány és a szellemi mozgásfolyamatokmiértjeire is választ kereső tulajdonképpeni irodalomtörténet —megszállottja volt.De vajon nem sajátságos-e, hogy György Lajos még negyedszázaddal későbbis, közel másfélszáz tudományos értékű munkával a háta mögött, mintegy kiétévnyi időtartamú berlini tanulmányút tanulságainak birtokában, még mindig véglegesennem számolt le ifjúkori beidegzettségeivel: a pozitivista módszer előnyeireIrányítja a figyelmet, s eléggé tartózkodó hangon nyilatkozik az akkor már nálunkis széltében elterjedt szellemtörténeti irányzatról, amelynek hatása különben évekóta az ő munkáin is szembetűnik.A magyar irodalomkutatásról szólva az emberöltővel korábban működött HeinrichGusztávot és Katona Lajost emeli mindenek fölé. Megállapítja: „A magyartárgytörténet értékére jellemző, hogy virágkora a magyar irodalomtörténet-íráslegmozgalmasabb és legeredményesebb Időszakával esik egybe. Neki köszönhetjüka kódexirodalmunk tudományos feldolgozását, a régi emlékeink értékelnek és kapcsolatainakmegállapítását s mindazokat a tárgyi eredményeket, amelyek a magasabbszempontú összefoglalásoknak alapot teremtettek és tért nyitottak" (Tárgytörténetés irodalomtörténet. Irodalomtörténeti Közlemények, 1934, 225—33).