1984/2. - Szabó T. Attila Nyelvi Intézet

138LAZOKJÁNOSmájában, az alárendelő viszonyok piramisának csúcsa, a sorsdöntő végső ítéletetmeghozó szereplő itt sem jelenik meg a színen, csak hangjával van jelen. (Amtöbb jel is arra mutat, hogy az Arabellát áldozatul követelő hang csupán Ábelszorongó istenfélelmének hallucinációs kivetítése.)Itt csupán jelzésszerűen utalhatunk arra, hogy ez az elvont, dramaturgiailagproblematikus szerepkör az Egy lócsiszár virágvasárnapjában egy Illúzión valótúllépés felemás, még bizonytalan megfogalmazódásaként értelmezhető, amelybenmég jelen van a hatalmi közvetítés kizárólagos felelősségét hangsúlyozó szemléletmoralizáló leegyszerűsítése, de meghaladásának igénye is érzékelhetővé válik.*Ugyanez a szerepkör a Káin és Ábelben merőben más, jóval összetettebb jelentésseltér vissza, amennyiben az Édenben még közvetítés nélkül gyakorolható, éppenezért eszményien tökéletes hatalom metaforájaként értelmezhető. A hozzá való emberiviszonyulás akkor válik problematikussá, a dráma tulajdonképpeni cselekményeakkor kezdődik, amikor ezt az édeni közvetlenséget egy kényszerű transzcenzusonalapuló, csak a hit közvetítése által fenntartható kapcsolattípus váltja felaz Édenből kiűzött emberpár és leszármazottaik istenhez való viszonyulásában.Ez a megoldás azonban magában hordozza azokat a dramaturgiai gyengeségeket,amelyeket Lukács György egy fiatalkori müvében a következőkben jelez:„Az olyan küzdelem, amely egymással semmiféle arányban nem álló felek közöttJátszódik le (például az ember küzdelme az istenséggel, vagy valami más titokzatos,abszolút erejű hatalommal, mint az örökletesség stb.) nem lehet drámai."Az abszurd drámák valamelyes ismeretében megfelelő fenntartással és történetiségébenkell figyelembe vennünk Lukács Györgynek ezt az 1911-ből származó megállapítását.De ha témáját tpkinlve abszurdnak fogadnók is el Sütő András Káinés Ábeljét, 4 még ebben az esetben is érvényes erre a drámára, különösen pedigaz említett jelenetekre az idézett lukácsi gondolatot záró következtetés: „...ez aküzdelem csak meddő eksztázisban fejezhető ki, csak szavakban, csak; intimen, líraian,egyénien, a tehetetlen düh vagy fájó rezignáció legfeljebb líraian meghatókitöréseiben." 5Ilyenformán nem véletlen, hogy a Káin és Abel nyelvezetéről szólva IllésJenő a drámai nyelv funkciójának megváltozásáról beszél, a cselekvéssel egyenértékű,mágikus, „tett-értékű szó"-ról, amely „a nyelvi energiák vulkánszerű feltörésében,sistergő fényeiben válik drámai erejűvé." 6 E funkcióváltás előzményekéntfeltétlenül meg kell említenünk, hogy az előző két történelmi drámában aszó, az Ige olyan történelmi közegben Jelenik meg, amelynek legfontosabb kor-Jellemzője egy mindaddig egységes vallásrendszer ellentétes vonulatokra való felbomlása.Kolhaas és Luther ellenében a Münzer-párti Nagelschmidt, Szervéttelvaló vitájában Kálvin — mindegyikük egyaránt a Bibliában keres és talál igazolástcselekedetei és a tetteket meghatározó értékrend igazolására. Az ellentétesértelmezések önálló életre kelve intézményekben és mozgalmakban obiektiválódnak,és életre-halálra fordítják egymással szembe hordozóikat, azokat, akik valamikor— az értelmezések szétválasztása előtti időkben — éppen az egységes jelentéskötelékében tartoztak össze.Az egységes Jelentésnek ez a felbomlása egyfelől, másrészt az eltérő értelmezésekönállósult léte, amely csirájában már megütközésük lehetőségét hordozza— mindezek konvergáló alkotáslélektani Indítékokként irányíthatták Sütő figyelméta bibliai teremtés-mondára. Az édenl harmóniából kiűzetett első emberpár,Illetve az éden kínzó hiányát öröklő második nemzedék története, az emberiségkezdeteinek mítoszok ködébe vesző, metaforikus derengésü hajnali ideje többszempontból Is alkalmas a két történelmi drámában megkezdett gondolatmenetfolytatására. Egyrészt a teremtés mítosza értelmezhető — vagy átértelmezhető —az első egységes jelentés(adás) metaforájává; az édenl párkapcsolatban testet öltőharmonikus emberi viszonyok felbomlása a kiűzetés aktusa, következésképpenarchetípusként ábrázolható: az egységes Jelentés ellentétes tendenciákra bomlásá-3 Lásd errfll bAvebben az Elfy lAcsissár virágvasárnapfa végjátékának elemzését: Lázok János, A editál om IJIhdlOkigtm Smt-nntlUhUI a SIM-drámáklg. Nylrk. XXV, 27-30.4 Lásd erről bdvebben Gálfalvl Zsolt parndosonát, mely szerint a SOtd-drámák szereplói azáltnl válnak tragikushdsokké, hogy „cselekedeteikkel elindulnak ns ftdan felé vezető úton — a nemlétezd felé vezető át ugyanis létezik." G.Z8. SUM András drámái ls