1984/2. - Szabó T. Attila Nyelvi Intézet

NYELV- £ S IRODALOMTUDOMÁNYI KÖZLEMÉNYEKXXVIII. évf. 1984. 2. számKISEBBKÖZLEMÉNYEKÉVEK ÉS HAZAJÁRÓ LELKEKSÜTŐ ANDRÁS TRILÓGIÁJÁBAN1. Az egy kötetbe foglalt két történelmi dráma után a Káin és Abel megjelenésekor(Igaz Szó 1977/11.) joggal merült fel a kérdés: tartalmi-strukturálisegységbe és ilymódon trilógiába szervezödik-e a három mű, avagy csupán külsőlegesszempontok, a megjelenések viszonylag gyors egymásutánja (Igaz Szó 1974'3,1975/6 és 7, 1977/11.) és az egy kötetbe foglalás (Három dráma. Kriterion, 1978.)teremtik meg az összetartozás látszatát.A méltatások-értelmezések szinte kivétel nélkül — az eltérések többé-kevésbéárnyalt jelzése mellett — a három dráma szerves összetartozását hangsúlyozzák.„Trilógiává [...] nem a vallás-, illetve művelődéstörténeti kaocsolás teszi ahárom drámát" — állapítja meg Kántor Lajos. „Abel és Káin modell-értékü magatartásánaka szembesítése az etikai-esztétikai kapocs." 1Az ismertetés-szintet meghaladó értelmezések mindegyikében, többé vagy kevésbékifejtett formában megjelenik ugyanez a gondolat, eltérés „csupán" a Káin,illetve Abel nevével jelzett két magatartásmód felvázolásában, a kettejük közöttikonfliktusok minősítésében jelentkezik. A trilógiát egységes szempontok alapjánelemző értelmezésnek azonban éppen e sokféleség okán tisztáznia kell, mitől válike két magatartásmód, illetve szembesülésük modellértékűvé. Ha ugyanis a Káinés Ábelben megjelenő kétféle magatartásmódot és szembesülésük egész rendszerétmodellként, a trilógia drámáinak egységét megteremtő szervezőelvként fogadja elaz értelmezés, bizonyítania kell azt is, hogy ez a modell az előző két dráma értelmezésébenis kulcsként alkalmazható. (Erre külön tanulmány keretében kerülhetcsak sor.)Más megközelítésben, eltéréseik alapján vizsgálva a Sütő-drámákat, ZappeLászló etikai, politikai-történelmi és pszichológiai meghatározottságú rétegeket különítel a három dráma konfliktushelyzeteit működésbe hozó motivációk rendszerében.A bonyolult egymásra tevődések és átfedések jelzése mellett maradéktalanulérvényes tanulmányának az a megállapítása, amely szerint „... az egyes darabokbana hangsúly más-más mozzanatra esik: az Egy lócsiszár virágvasárnapjábaninkább az erkölcsi, magatartásbeli kérdés kerül előtérbe, míg a Csillag amáglyán erösebb hangsúlyt tesz a politikai, történelmi problémákra". 2 Bár tételesennem fogalmazza meg, Zappe László gondolatmenetéből nyilvánvalóan következik,hogy a Káin és Ábelben az előző két drámában fontos, de alárendelt szerepetjátszó pszichologikum, az alkati-antropológiai mozzanatok válnak meghatározóvá.Ennek az általánositó-antropologizáló szándéknak ad formai-tartalmi kereteta történelmi tér és idő konkrétumaitól elvonatkoztató biblikus-mitológiai tárgyválasztásés a történelmi drámákkal kifejezésformában is szakító kamaradarab-Jelleg. Itt, a biblikus tárgyválasztással szoros összefüggésben kell szólnunk egyolyan dramaturgiai problémáról, amelyet az igényesebb értelmezések többsége aKáin és Abel színrevitelének sebezhető pontjaként említ. Az egész cselekményt, azösszes többi szerepkörök viszonyrendszerét meghatározó, ám csupán közvetve megnyilvánulóisteni hatalom szerepeltetése okán több jelenetben konkrét és elvontmozzanatok olyan egymásmellettisége valósul meg, amely a színpadi látvány nvelvérecsupán dramaturglailag kevésbé hatásos — monológgal kisért — állóképkéntfordítható le (Káin, de különösen Abel pörölése az Ürral, Adám nagvmonológjaa harmadik felvonás elején). Látszólag ugyanúgy, mint Sütő első történelmi drá-/ Kántor Lajos, A hllakosds mHaforii. Lásd K.L. KorvdlUa. Kriterion 1979. 48.2 Zappe László, Káin ás ÁM. Kritika 1978/5. 28.