1984/2. - Szabó T. Attila Nyelvi Intézet

NYELV- ÉS IRODALOMTUDOMÁNYI KÖZLEMÉNYEKXXVIII. évf. 1964. 2. számADATTARBOD PÉTER ISMERETLEN FELJEGYZÉSEI BARDOCSZÉKRÖLA Kolozsvár-Napocai Egyetemi Könyvtár Ms. 2515 jelzésű kéziratkötegében kétcsomó található, mindkettőt e sorok írójának dédapja, Köntzey Károly (1807—1883)adományozta az Erdélyi Múzeumnak. A Bod-féle feljegyzéseket tartalmazó csomóboritólapján Köntzey sajátkezüleg feltüntette a benne foglalt anyagot. Szerepelnekitt levelek Bodhoz Tűri Sámueltől (1760), Málnási Lászlótól (1767), Bethlen Katától(1752), Sófalvi Józseftől (1758), Sinai Miklóstól (1763), Ajtai Miklóstól (1747) és KeménySámueltől (1768), továbbá egy Bod-levél Göttingába Halmágyi Istvánhoz(1753). 1 Mindez azonban, és néhány más természetű oklevél elveszett, vagy amivalószínűbb, más beosztást kapott; ellenben megvan az az irat, amelyet Köntzeya borítón így nevezett meg: „Két íven Jegyzése Bardótz Székről". Köntzey felsorolásábanviszont nem szerepelnek a következő, ugyanitt található iratok; „A SzovátaiTónak elszakadásáról Relatio", „Dioceseos Alba Carolinensis Gravamina Religiosa"és egy levéltöredék „Ad Archidiaconum Veres-Patakiensem".Bod Péter feljegyzései a XVIII. században oly népszerű honismertetés műfajábatartoznak. Sorra veszi a kis Bardocszék falvait, s bemutatja nevezetességeiket,általában prózában, olykor döcögős versekben. A falvak leírásában keverednekaz emberekről szóló, egyszer-másszor gunyoros hangú megjegyzések a természetikincsekre vonatkozó adatokkal.Bod Péter szövege a következő: 2Nemes Bardúcz Székről valamit írni akarván, nem nézem benne mellyik faluelsőbb vagy ezért, vagy amaz tekéntetért, hanem azt teszem előli, amellyik a magamesterségével a Nemes Hazának tud szolgálniMelly isFüle.' Erről a Faluról igen illő e következendőket meg tartani, lmo. Hogy ittigen Jó Bordákot tsinálnak s azzal a szövést szerető Asszonyoknak jó szívvel kedveskednekpénzért; a Nádot vágják Alsó Rákosnál az Olt mellett, Télbe mikor béfagy a Nagy Tó s erről meg tartásra méltó az, hogy midőn valami emberwk mennénekNádért, az Olt vize valami vékonyon be lévén fagyva, által indult egy Medves midőn menne a közepe tállján, be szakatt a Jég közzé, ahonnan meg nem mozdulhatván,azok a szegény emberek be mentek, ki hozták. Bethlen Imre 5 majd ingyenel vette tőllök. 2do. Hogy itt vagyon az a híres Kápolna (Dobó 8 nevű hellységbenfel Tsik felé, az Erdő között) a hova minden Esztendőben Szent János napjánigen nagy készülettel eljőnek Tsikból, Háromszékről, Miklósváráról, Barótról,Udvarhellyszéknek a felsőbb résziből a Pápisták harangokkal, dobokkal olly felesszámmal, mint valami sokadalomba; ollyan sokadalomis esik azon a napon, mintakármellyik nagy városba, meg jelenvén sok Görögök, Brassóból is a kereskedőkközzül annyian, hogy magok meg vallották, hogy Brassóba nem esik oIl;/an sokadalommíves nap, mint Dobóba Innepnap. 3tio. Mikor jönének a Tsikiak által anagy Erdőn (mellyis Tsiktól tart két mértföldet) a régi Dobói Templomnak rom-1Bod Péter életére, munkásságára nézve 1. Kosáry Domokos, Btvétetds a magyar tórtirsélem forrásaiba is irodalmábaO. Bp., 1954. 215-6.1 A szövegközlésben megtartottuk Bod nagy- és kisbetűit, az egybe- és ktllönirásokat, ellenben a hosszú ésrövid hangzókat n mai helyesírással közölttlk.• Itt és a következőkben az aláhúzások Bodtól erednek.< A feljegyzésekben előforduló községek mai neve: Füle (Brdófüle) - Ftlia. Dobó - Dobeni. Miklósvár - Mielojoara.Bárót - Baraolt. Brassó — Brasov, Mlrlssló - Mirlsláu, Volál - Volal, Bardoc — Brldut. Száldobos — Dobcqenl,Olasztelek — TAIi^oara, Vargyas VArghif, Almás (Homoródalmás) — Merejti Hermanv (Magvarhermány)— Herculian, Bibarcfalva — Biborteni, Nagybacon - Bátanii Mari, Kisbacon - BAtanii Mie:, Podös « Bodo;,Zalán - Zalán, Szárazajta - Aita Seacá, Középajta - Aita Medie. Nagyajta — Aita Maré, Bolön lleiin. Alsórákos- Rácodul de Joa. Dobó, Homoródalmás (Hargita m.). Alsórákos (Brassó m ) és Miriszió Kehcr m.) kivételével mindKovászna megyéhez tartoznak.• ftlt 1698-1765 között.• Részletesen fr erről a faluról Orbán Balázs, A StáMyföU Itirás* I. Bp., 1868. 224-6.