1984/2. - Szabó T. Attila Nyelvi Intézet

136 BIRÓ ZOLTÁNzöldjének kifejezéséhez. Mint mondottuk, a természetes szin a nyelv révén visszaadhatatlan.Ez azonban nem jelenti azt, hogy ne lenne „kifejezhető", ábrázolható,ha rendelkezünk olyan egyenértékekkel, amelyek számunkra kifejezik a falombzöld színét és megvan a lehetőségünk arra, hogy egyenértékeinkkel szabadon dolgozhassunk.A tanár feladata az, hogy segítse az egyenértékekkel végzett műveleteket,a megfelelő egyenértékek megtalálását, a választást. Maga a választásmozzanata „fekete doboz", amibe nem tudunk beletekinteni, de a bemenő és kijövőinformációk elemzése hozzásegíthet a választás mechanizmusának megértéséhez.A tanár munkája nem más, mint a választás körülményeinek optimalizálása.Persze a falomb zöldje nagyon egyszerű példa. Az egyedi szövegek nem csupánegymás mellé helyezett egyenértékeket sorolnak fel, hanem megszervezik az egyenértékekhierarchikus rendjét is. Ebben a hierarchiában a kijelölt hely, a többihezvaló viszony is egyenérték-jelleggel bir. Ennek boncolgatása viszont már meghaladjaJelen tanulmány kereteit. Még értelmeznünk kell az utolsó mozzanatot, magáta kész szöveget és az értékelést.5. Szöveg, értékelésKöztudott, hogy egyetlen jól bevált (?) visszacsatolási eljárásunk van, azosztályozás. Az általunk felvázolt út végére azonban az osztályozás nagyon nehezenilleszthető oda. Már csak azért sem, mert minden szöveg csak önmagához mérhető.A megszokott értékelési gyakorlatot olyan meggondolások teszik kérdésessé,amilyeneket ma nem szokás emlegetni. Felmerülhet például az, hogy a megjelölttéma a tanulók egy részének nem információ, nem idéz fel semmiféle szituációt.Vagy egyszerűen a tanár nem jól végzi a feladatát és nem sikerül aktivizálnia acélbavett észleleteket. Am van egy ezeknél furcsább akadály is: ha sikerül elérnünk,hogy a tanulók egyedi szövegeket hozzanak létre, akkor az egyén—környezetviszony olyan elemei is megfogalmazást nyerhetnek, amelyek az iskola értékrendszereszerint rossznak vagy deviánsnak minősülnek. Ezekre ugyebár nem lehetJó jegyet adni. És csak egyszer kell „rossz"-nak minősítenünk egy egyébkéntőszinte szöveget, már kezdhetjük elölről a meggyőzés aprómunkáját. Csak egypéldát vegyünk, a lehető legártatlanabbat. Módosul a „helyes szöveg" fogalma.Jelentése lehet egy félbehagyott mondatnak, megjelenhetnek fölös számban tájnyelvielemek, a szöveg egésze fontosabb lesz, mint az egyes mondatok értelmesvagy nem értelmes volta stb. A felsorolt buktatók ellenére értékelni kötelező. Akérdés az, hogy milyen formában lehet azt megoldani. Bármilyen formát választunkis, alapvető követelmény az lesz, hogy a választott értékelési forma segítseés ne akadályozza az 1—4 pontban bemutatott folyamatokat. Ezt csak úgy érhetjükel, ha a végzett munka valamely paraméterét választjuk értékelési szempontnak.Ha azt mondjuk, hogy a szövegek létrehozása nem más, mint kifejezés, akkorebből a megállapításból húzhatunk valamelyes hasznot az értékelés szempontjainakmeghatározásához. A kifejezés az egyben közlés is, kommunikáció. Ezt a következtetéstigazolja a tanár gyakorlata is, aki a szövegek előkészítése során információkkaligyekszik „ingerelni", közlésre késztetni a tanulókat. Ha a szövegeklétrehozóit ezek szerint közlőnek vesszük, magát a szöveget pedig közleménynek,akkor értékelői státuszunk elvben egyszerű: befogadókká kell válnunk.Nem azt mondjuk, hogy nem lehet jegyet adni. Lehet, de csak az egyes szövegekmércéje, és nem valamiféle elvont felettes elv szerint. A szövegek csoportosvagy egyéni megbeszélése pedig egyenesen elkerülhetetlen. Persze értékelésen nema jó és a rossz dolgok felsorakoztatását és szembeállítását, hanem a téma újbólifelelevenítését és további árnyalását értve. Jól megszervezett munka esetén kótháromhónap elteltével a tanulók többségénél a közlés már nem kényszer és szívesenvállalkoznak arra, hogy kérésünkre szövegeket alkossanak. Ez pedig a maihelyzetben a legtöbb, amit célul tűzhetünk ki magunk elé.BlRO ZOLTÁN