1984/2. - Szabó T. Attila Nyelvi Intézet

124SZABÓ ZOLTÁNKöztük szólás vagy közmondás is előfordul: „Hanem iszen, az isten nemalszik, rossz tüz el nem alszik, nem marad ez annyiban" (73), „Ami igaz, igaz,lehet az öregnek is tarka macskája 5 " (73), „Kár volt akár egy szalmaszálat is keresztültenni ebben a dologban" (76).Az élőnyelvi elemek közül külön kategóriaként ki kell emelnünk a vaskosabbszókat: a vihar „Istennek fekete haragja" (71), cudar Bágy (71), piszkosanhömpölygött alá az ár (72), takarodj innen (77). Ha kevés is van belőlük, mégis. jelentősek, mert közvetlenül az elbeszélés oly fontos erkölcsi minőségéhez, a „rosszhoz"vagy a „rosszat okozóhoz" kapcsolódnak. Fontosak továbbá azért is, mert azélőnyelvi színezeten belül a legjobban jelzik az ellentétes kategóriához, a „szép"szavakhoz viszonyítható kelönbséget.Az élőnyelvi jelleg alakításában fontos eljárás az is, hogy az író nem egyhelyen a népi elbeszélő előadásmódját követi, így gyakran közvetlen szereplőkéntnyilatkozik meg, véleményt nyilvánít, elszólja magát, kételkedik valamiben, megszólítszereplőket, sőt még tárgyakat is: „Az napról kezdem, mikor a felhők eléharangoztak Bodokon" (71), „Még a vén Sós Pál szájában is ott akadt a következőesküszó. Jó is, hogy ott akadt" (78), „Szüretre lett volna meg a dolog [ti. aházasság]... de most már vagy lesz valamikor vagy sem" (74), „Még meg is szólítjaazt a hatalmas embert. Ejnye no, mire való az!" (77), „Nosza, szaladj hátutána, öreg láda!" (73).Nem egy esetben az élőnyelvi szókat, fordulatokat is azért használja, hogy— mint a népi elbeszélő — élénkítse, színezze stílusát, hogy így az olvasót méginkább szórakoztassa: „No ez, ha úgy igaz, nem lehetett más, mint a Baló leányokkincsei" (75), „Hát Iám, hiába volt az Ágnes útja is" (75), „Igaz biz'a — az újtemplomot szentelték itt föl" (76).Láthatjuk, sok és sokféle élőnyelvi stíluselem van az elbeszélésben. Hogyebből nem lett bántó nyelvi naturalizmus, azt azzal magyarázhatjuk, hogy aszerző szívesen él az egyenes és függő beszédet egyesítő sajátos közlésformával, aszabad indirekt stílussal, amely lehetővé teszi a mindennapi beszéd természetességétott is, ahol nem a szereplők nyilatkoznak me