1984/2. - Szabó T. Attila Nyelvi Intézet

150KŰSA FERENCA fel- igekötő y, i, j-s formáira kis időközből és kevés forrásból szemelgethettemki adatokat: 1570; fely zettem | fely Bontatta volt | fely fogatta volna | felyNeo [Kv; TJk 1II/2. 16f, 60a, 149, 203] | hanyatot volt fely [Kv; TanJk V/3. 9b].1571: fely ... Ieone | fely zediek [Kv; i. h. 31a, 43b]. 1572: fely ... zedyk [Ky;i. h. 49b]. 1573: fely ... hadny [Kv; i. h. 91a] | fely loely 'felkel' | fely hagot 'felhágott'.fely Ieo | fely lobban | fely kelnek [Kv; TJk III/3. 51—2, 181, 190, 230],1574: veot volt fely | fely Ragatta [Kv; i. h. 334, 393]. — 1573: feli chinaltatny[Kv; i. h. 184]. — 1570: felj kert [Kv; TJk III/2. 4] (1. még a SzT. fel- igekötösszócikkeit).Példák a leg- felsöfokjel gy-s változatára: 1547; legy Alsó [Sv; MNy XXXVI,53], 1560: legy elewzer [Kv; SLt ST. 6]. 1600: Legy Eleoszeor [Kv; Szám. 9/XIII. 6],3. Láttuk, a henye y, i, j-re több kutatónak ráterelődött a figyelme, de —bizonyos kivétellel — arra nem világítanak rá, hogy a kérdéses írott formákmiként keletkezhettek. £n úgy vélem, e sajátos helyesírási jelenséget általábanhangjelzésbeli rekompenzációval (kiegyenlítéssel) magyarázhatjuk. Mivel a középkorihelyesírás utolsó szakaszában és az újkori kezdetén a gy, ly, ny, ty-1 nemcsaka folyton terjedező s uralomra jutó gy, gi, g); ly, li, Ij; stb. összetett betűjelölhette, hanem gyakorta vagy néha régiesen egyszerű g, l stb. 7 is, ez visszahatásteredményezett, rekompenzációként tudniillik a gy, gi; ly, li stb. is rögzíthettea g, l, n, t-t (más kiegyelitéses jelenségre 1. tőlem: Az s és z hangértékü sz azerdélyi régi kéziratos írásbeliségben: NylrK. XXVII, 151—5). A henye y, i és jazután analógiásan továbbterjedve egyéb mássalhangzókhoz is csatlakozott.Megemlítjük, hogy a g = gy és a mellékjeles g' = g, l — ly, l' • l stb. viszonyában„rendszerint" ugyancsak rekompenzációs írásmóddal lehet dolgunk. PéldáulSzT.: 1561: penig' 2-szer (~ penigy — penig) | meg' ptti 'megönti' [Kv; ÖCArt.]. 1600:kell' vala fel 'kel vala fel' [UszT 15/40] stb., korábbi példákra 1. Kniezsa, HírTört.A jelek hangértékének mutatója.E kiegyenlítéses eredetű helyesírási jellegzetesség csak bizonyos nyelvemlékszerzőkgyakorlatában érvényesült kisebb vagy nagyobb mértékben. A kéziratosemlékeken kívül jelentkezett néhány nyomtatványban is, pl. megy: Comoedia BalassiMenyhért áruitatásáról. 1569 (NySz. meg al.), megi: Pontianus császár históriája.1573 (uo.), stb. Megjegyzendő, hogy a középkori és későbbi helyesírással foglalkozómunkák (Kniezsa i. m., Uő„ Hír. 2 ; E. Abaffy Erzsébet, XVI. századi nyugat-dunántúlimissilisek helyesírásáról. NytudÉrt. 62. sz.; Molnár, Könyvnyomt.;Marcsek Tibor, Helyesírásunk a XVII. században. Bp., 1910) csak egy-két forrásbóljeleznek hasonló írott formákat. E vonatkozásban további vizsgálattal talán kideríthetjükmajd, hogy a Váradi Regestrum Heltai- vagy Hoffgreff-féle kiadásában ag helyett többször is használt gy rekompenzációs hangjelzés-e? (1. erre nézve: Kniezsa,HírTört. 34; Szabó Dénes, Nyeml. 2 20—1; Molnár József—Simon Györgyi, Magyarnyelvemlékek. Bp., 1976. 39—40). E. Abaffy feljebb idézett tanulmányában azegyik 1598. évi levél hangjelölésének bemutatásakor megjegyzi, hogy sűrűn szerepelhenye j az n után: vachoranj, hetfen) stb. (29. 1.). Más misszilisekböl ilyenadatokat közöl: 1539: Araíjn, Bí/zijon, B'jzion, zegyen ('szegény')', Awerewffei/n;Karíjol; haí/g ('hagy'), 1575: Zegí/en (7-szér). Ezek E. Abaffy szerint — valószínűlega gyakorlatlan levélíró iráshlbájaként — a szóvégi ny, ni, ly, gy betűcserés jelölésmódjáttükrözik (7, 8. 1.). A Karíjol, Byzion-íéle formák alkalmasint a hangértéknélküli y, i-vel is kapcsolatba hozhatók.Itt említjük, az I: ly hangviszony tekintetében Benkő Loránd (Lytört. 62)rámutat, hogy a kódexekben megfigyelhető 1 helyetti ly Írásmód részint az tJésülésével magyarázható, részint olyan jelzésbeli bizonytalanság, amelyre más korbólés más hangokat illetően is sok példa található. (Valószínűleg Benkő is rekompenzációseredetű Jelenségre gondol.)A meg, el, fel igekötö megy, megi stb. írott alakjai a latlvusrag zártabb -iejtésváltozatának emlékét őrizhetik. Korai szövegemlékeinkben ez igekötök végén• A palatális mássalhangzók f, I, «,