1984/2. - Szabó T. Attila Nyelvi Intézet

128BIRÓ ZOLTÁNA vizuális formákkal való bánni tudás hiánya nemcsak azokat jellemzi, akikegyhangú, sivár környezetben nőnek fel, hanem azokat is, akik viszonylag zárt,vizuális szempontból jól strukturált környezetben nevelkednek, és szinte egyiknapról a másikra kerülnek merőben új környezetbe. Erre jól példát szolgáltatnakazok a falusi gyermekek, akik a nyolcadik osztály elvégzése után városra kerülnek.Erről a kérdésről bővebben is szó esik majd. Egyelőre álljunk meg a számunkrafontos tények számbavételénél.A vizuális nyelv ( a vizuális jelek rendszere és a vizuális szövegalkotásszabályainak összessége 6 ) nagy szerepet játszik a környezet értelmezésében. A vizuálismegismerés lehetővé teszi a tér feletti uralmat. Nem csupán a tárgyi, hanemaz emberi szférában való tájékozódást is elősegíti. Vizuális nyelvünk milyenségealapvetően meghatározza n környezetünkkel való kapcsolatunkat. A meghatározottságazonban fordítva is áll: a hátrányos helyzettel kapcsolatos kutatásokigazolják, hogy a környezet milyensége alakítja a vizuális nyelvet. Ha a környezetrövid idö alatt változik meg, akkor a vizuális anvanyelv nem tud lépést tartania gyors változással. Igény és adottság között áthidalhatatlan szakadék keletkezik. Akövetkezményekkel még nemigen vetett számot senki, már csak azért sem, mertnem is olyan régen indult meg a vizuális nyelv kérdéskörének „felülvizsgálása".Fz a felülvizsgálás egyfelől a vizuális élmény mibenlétét, ennek kapcsán a vizuálisnyelv természetét igyekszik körülhatárolni, másfelöl pedig a vizuális nyelvnek aműködését, a mindennapi életben betöltött szerepét. Ebből a munkából különösenegv mozzanat tűnik fontosnak, amelyet jól lehetne hasznosítani az anyanyelvi nevelésben,főként a fogalmazástanitás területén. Ez pedig nem más, mint a vizuálisinformáció érzékelésének és a vizuá'is élmény kifejezésének Arnheim-féle értelmezése.1Azt a \i: - :iális információt, amelyet az egyén befogad, tehát értelmez és értékel,észleletnek nevezzük, ennek az észleletnek a kifejezését, mások számárais érthetővé, befogadhatóvá tételét pedig megjelenítésnek. A két fogalomArnheim már idézett müvéből való, részletesebb értelmezésüket a következő olda-'akon találja meg az olvasó.Hogyan látunk és hogyan ábrázolunk?Ez a megnyugtató módon soha meg nem válaszolt kérdés akkor tevődik felélesen, amikor a gyermekek vagy az úgynevezett primitív népek rajzait vesszükszemügyre. Márcsak azért is kényes ez a témakör, mert a saját „felnőtt" rajzainkatés a művészi alkotásokat állítólag meg tudjuk magyarázni, míg a vizuálismegjelenítés első lépcsőfokának nyelvezetét mind a mai napig nem tudtuk megfejteni.Holott ezek első látásra igencsak egyszerűnek tűnnek, alig néhány pontbólés vonalból állnak csupán. Egy máig is ható, ma is sok hívet számláló elméletpontosan ebből az egyszerűségből próbálja levezetni a képalkotás menetét. Azún. intellektuális teóriáról van szó, amelyet Arnheim rész'etesen elemez. 8 Nemérdektelen röviden szólni erről a felfogásról.Kiindulópontja az, hogv a gyermekrajzok nem közvetlenül vizuális forrásbóltáplálkoznak, hanem absztrakt fogalmakból. Másszóval: a rajz nem észleleti jellegűtudás, hanem az egyes észleletekből elvonatkoztatott tudás kivetítése. Eszerinta gyermek nem a/t rajzolja le amit lát, hanem amit tud. A tétel arra az előfeltevésrealnpoTódlk. hogy az emberi észlelet csak különös, egyedi esetekre vonatkozik,például egy bizonyos fára, egy bizonyos levélre vagy — Arnheim példájánálmaradva — egy bizonyos háromszögre. A fának, a levélnek, a háromszögneka képzete (nmit rajzban a gyermek kivetit) elvonatkoztatás eredménye.A lerajzolt dolog tehát nem közvetlenül perceptuális forrásból származik.Ez a teória támadható, mert remmit nem, mond arról a folyamatról, amelyneksorán az egyedi, különös észleletekből kialakulnak a dolgok, Jelenségek absztraktképzetei. Az utóbbi k'H évtized kutatásai azonban sokkal elegánsabban oldottákmeK a kritikát. Kísérletek sorával bebizonyították azt, hogy ha van is agyermek tudatában nem-észleleti fogalom, nagyon kevés van. Igazolták azt, hogy• Bak Imre, Vinilu alhoUi él alahtldi Budapest, 1979.' Arnheim, Rudolf, A oíiuilii Hmlny. Budapest, 1979.•Arnheim lm. 72—8.