1984/2. - Szabó T. Attila Nyelvi Intézet

A BE IGEKOTO NYELVJÁRÁSI ALAKJAI 155az esetek más részében az igekötő csak be alakban szerepel (pl. behány,behasad, behoz, behull, behuppad stb ). S ha már a SzamSz. anyagánakgyűjtése korában Csűry az igekötő be oo bé alakja között nagyfokú ingadozástészlelt, sőt a be ejtés volt túlsúlyban, nincs mit csodálkoznunkazon, hogy mostanra gyűjtőfüzetünk egri anyagába csakis a be alak kerültfeljegyzésre.5. Megfontolandó, hogy vajon az igekötő bé alakját a bé és a beközötti átmeneti formának kell-e tekintenünk? A bé változat ma csakisabban a nyelvjárásban hallható, amely őrzi az e/é fonémakülönbséget,s amelyben érvényesülhetett a rövid zárt é-vel ejtett lé, té, né, sé egytagúszavak analógiás hatása is (vö. J. Soltész, Igeköt. 25). A székelynyelvjárásban, ahol az elé fonémakülönbség szintén megvan, az igekötőbé alakját közvetlenül a bJ szokta szórványoséin felváltani, sehol nem taláunkátmeneti bé formát, nem érvényesülhet ugyanis a fenti egytagúszavak analógiás hatása, hiszen bennük a magánhangzó itt mindig nyílt:l?, t?. se.Az igekötő bé: be alaki kettősségét nem lehet egyszerű hangtörténetitörvényszerűséggel, a rövidüléssel magyarázni. A (belé >) bé alakbanaz é-t lativusragként kell felfognunk ma is, s a bé meg a be közöttugyanaz a — kellőképpen meg nem magyarázott — viszony van,mint a belé : bele, hová : hova között.MURADIN LASZLO