1984/2. - Szabó T. Attila Nyelvi Intézet

186SZEMLESokszor a román frazeológiai egységek (főleg szólások) csak tartalmilag azonosakmagyar megfelelőikkel, de a bennük megnyilatkozó szemléletmód, valamint nyelvimegformáltságuk eltérő. Pl. A scoate aburi pe guri koptatja (v. hűti) a száját.A vinde castravefi la grádirutr (v. grödinarului) tolvajtól akar lopni. A numárapietrele lopja a napot, zabot hegyez. Többször is a román frazeológiai egységneka magyarban nem analitikus jellegű szókapcsolat felel meg, hanem szintetikus típusúösszetett szó vagy képzett származék. Pl. Acoperire in aur aranyfedezet.A merge pe bicicletá kerékpározik, biciklizik. Izvor de bogáfie kincsesbánya. Zgircitla vorbe szűkszavú Az ilyenek a két nyelv tipológiai különbségére vetnekfényt. A S-a intilnit graba cu zábava szólás magyarra közmondással fordítható:lassan járj, tovább érsz v. aki siet, elkésik.Az előszó szerint ez a munka elsősorban azoknak a magyar anyanyelvüeknekkíván segítséget nyújtani, akik választékosan és pontosan akarják románu!kifejezni magukat. Ehhez a szótárból igen sok állandósult szókapcsolatot, kifejezést,szólásmondást, a mindennapi nyelvben nagy használati értékkel előfordulószabad szókapcsolatot sajátíthatnak el. (Kár, hogy a szerzők számadatokkal nemtájékoztatnak az anyag nagyságáról.) E gyűjtemény a románból magyarra fordítókszámára is fontos munkaeszköz lehet.Felhasználhatják továbbá a szótár gazdag adatanyagát a román, illetőleg magyarnyelv frazeológiai állományát nyelvtudományi szempontból vizsgáló kutatókis, főleg azok, akik a két nyelv állandósult szókapcsolatait összetevő (kontrasztív)alapon kívánják tanulmányozni.Remélhetőleg Kelemen Béla és Szász Lőrinc munkája nem marad folytatásnélkül: belátható időn belül el fog készülni a román—magyar frazeológiai szótárpárja, a magyar—román frazeológiai gyűjtemény.ZSEMLYEI JÁNOSISTVÁN Vöö. Dic(ionar de proverbe román—maghiar;Dic(lonar de proverbe maghiar—románEditura $tlintificá $i Enciclopedicá. Bucure^ti, 1978. 146 1.; 1984. 162 1.A szólások és közmondások nagyon régi elemei mindkét nyelv kifejezéskészletének.Gyűjtésük és lexikográfiái feldolgozásuk (szótárakban meg külön gyűjteményekbenegyaránt) már évszázadokkal ezelőtt megkezdődött.Az első magyar szólás- és közmondásgyüjteményként számon tartott munka.Baranyai Decsi János Adagiorum Graeco-Latino-Ungaricorum chiliades quinquec. könyve 1598-ban Jelent meg. Ezt követően pedig igen sok gyűjtemény látott napvilágot(1. Tolnai Vilmos, A szólásokról. MNyTK. 12. sz ). Decsi úttörő munkájánakjelentőségét növeli az, hogy nagy hatással volt a későbbi gyűjteményekre, mivelanyagának tekintélyes része belekerült Szenei Molnár Albert több kiadást is megértszótárába (Hanau, 1611 2 ), valamint Kis Viczay Péter Selectiora adagia Latino-Hungarica (Bártfa, 1713) c. könyvébe (1. O. Nagy Gábor, A magyar frazeológiaikutatások története. NytudÉrt. 95. sz.). Az ilyen jellegű müvek sorát O. Nagy Gáborkorszerű magyarázatos gyűjteménye, a mintegy húszezer kifejezésformát tartalmazóMagyar szólások és közmondások (1966, 1976, 1982) zárja.A román frazeológiai szakirodalmat, forrásmunkákat illetően — amint azGeorge Munteannak 1967-ben kiadott válogatott közmondásgyüjteménye elé írt bevezetőtanulmányából kitűnik (1. Proverbe románefti. V—XXXIX. 1.) — egy kissi*más a helyzet. A Timotei Cipariu nevéhez fűződő első közmondásgyüjteményt (vö.i. m. VI.) Jó fél évszázad múlva már Iuliu A. Zanne tízkötetes adattára követi(Proverbele románilor. vol. I—X. [Bucure$ti], 1895—1912). Később azonban csakkisebb-nagyobb válogatások jelentek meg, de nem készült az O. Nagy Gábor mun-