146CSETR1 ELEKV/ANII DE STUDII Al LUI PONGRÁC KACSÖH LA CLUJ(Rezumat)Autorul publicá in lucrarea sa actele universitare ale cunoscutului compozitormaghiar care a fost Pongrác Kacsóh (1873—1923), creatorul operei János Vitéz(János Viteazul). Náscut la Budapesta, dupá ce párintii sái s-au mutat la Cluj,intre 1886—r.l891 a urmat clasele IV—VIII la colegiul reformat din localitate, unde aa urmat facultatea de matematicá-fizicá a universitátii clujene, iar in 1896 aobtinut diploma de doctor In fizicá teoreticá. In cursul anilor sái universitari, maimulte lucrári stiintifice i-au fost premiate. Paralel cu preocupárile stiin^ifice, Kacsóh$i a adincit pregátirea muzicalá.
NYELV- ÉS IRODALOMTUDOMÁNYI KÖZLEMÉNYEKXXVIU. évf. <strong>1984</strong>. <strong>2.</strong> számA HANGÉRTÉK NÉLKÜLI Y, I ÉS J TÖRTÉNETÉHEZ1. A magyar nyelv és nyelvtudomány rövid története (Bp., 1891. 89) cimümunkájában már Imre Sándor észrevette — bizonyítékként elfogadhatatlan példákatis idézve —, hogy az y és j „kivált I mellett, ... néha jelentéstelen toldás;talán irás, hangoztatás nélkül..."A henye y, i és j egykori használatával Zolnai Gyula foglalkozik először aHangérték nélküli y és i (j) betű régi helyesírásunkban cimü cikkében (MNy.XXXVII, 335—6). E sajátos helyesírási jelenségre a Jókai-kódex legkorábbi adataiután más, XV—XVI. századi emlékekből (NémGl., ÉrdyK., GyöngyK., ThewrK..XVI. századi levelek) is számos példát sorol fel. Ezekben a hangérték nélküli y— kevés kivételtől eltekintve — g és í után szerepel; a k, n, s, t, z mellett csakszórványosan fordul elő: vigy, kyenuezefekuel 'kgnyvezésékvel, azaz könnyezésekkel'(JókK.), weztegyetwen, meg gyeryedeth, bezedenkety (NémGl. 56, 57, 373), walaly'valál', kewanya 'kévána' (GyöngyK. 4), azony 'azon', zalmawaly (1530-i lev.),bassahozy (1540-ben kelt lev.) stb.A henye i ritkábban bukkan fel g után és kivételesen I-hez kapcsolva; egiez(3-szor), mastanssagialíi 'mostansággal', ntjaliab 'nyaláb' (az előbb id. 1530-i levben)stb. A szintén fölöslegesen használt j pedig csupán néhányszor mutatkozik Imellett: megh kellet wolyna haljnya (1555-i lev.) stb.Korábban azt Könnye Nándor is jelezte, hogy régi nyelvemlékeinkben gyakrantalálkozunk a meg igekötő megy, megi, meg' stb. alakjaival (Nyr. VI, 108).Ezeket azonban — tévesen — nem írásjellegzetességnek, hanem gy-vel ejtett formáknaktekintette (vö. Zolnai i. m. 336; J. Soltész, Igeköt. 21).J. Soltész Katalin (i. m. 17—28) az ősi igekötök alaki vizsgálata során igyekszikválaszt adni a megy, megi; ely, eij-jel összefüggő kérdésekre, s olyan újabbXVI. századi adatokat idéz, amelyek a henye y, i, j terjedezéséröl tanúskodnak,például d, r, ch (= cs), z (= c) stb. után is.Szabó T. <strong>Attila</strong> a XVI. századból való Teleki-, Thewrewk- és Debreceni-kódexbenelőforduló megy, megi, meghy, valamint Pontianus császár históriájának1573-i bécsi kiadásában is felbukkanó megi igekötői formát illetően kiemeli, hogy„az ilyen írott alakok éppen úgy még ~ meg-nek olvasandók, mint ahogy nemegyszermás szó esetében is 17-nek kell olvasnunk szóvégen nagyon sok XVI. századvégi, sőt XVII. század eleji szóban a ghy, gi, gy és gj jelcsoportot. Legalábbisaz erdélyi levéltári anyagban a jelzett időszakban nagyon gyakran találkoztamilyen, régiességében értelmetlen, és nyilvánvalóan nem kéttagú ejtésváltozatot tükrözőhangjelölessel" (A Marosvásárhelyi Sorok és a Marosvásárhelyi Glosszák.Közzéteszi Farczády Elek és Szabó T. <strong>Attila</strong>. Bukarest, 1973. 52). A leg- felsőfokjellegy- írásmódja kapcsán is hangsúlyozza, hogy a XVI. századi kolozsvári Írásbeliségbenelég gyakori a szükségtelen, hangérték nélküli y (Nyelv és múlt. Bukarest,197<strong>2.</strong> 240).Az Erdélyi magyar szótörténeti tár valóban bőven szolgál adatokkal a meg,el, fel igekütö henye y, i, j-vel való írására, s a leg- felsöfokjelre is nyújt legypéldákat(1. alább). Azonkívül e jelölésmód más szavakban is megfigyelhető: 1a) Számottevő a g hangértékü gy: 1547: Ismegy. kedegylen [Sv; MNy XXXVI,53]. 1560: megy 'még' [Bh; BLt], 1561: penigy (~ penig 6-szor) [Kv; ÖCArt.] | istentele(n)segy[Kv; OCLev.]. 1564: eleegyltse megh [Szentdemeter U; LLt Fasc. 159],1567: mind addigy | fogy meg (!) 'fogd meg' [Kv; TJk 1II/1. 49, 60]. 1568: Jozagynaky.Ioszagy fogylalastwl [Nádasa; SLt J. <strong>2.</strong> — «M. v. O.nádas (K), nem dönt-1 As adatokat az eddig megjelent és a következő kstetek anyagából gyűjtöttem. A ry - i. ly - I ugyanazonforrásszövegben. Illetve -szövegrészben gyakorta töbhször is előfordul. A Tár I -lel tfzokott figyelmeztetni e feltiinóIrásaajátságra. A példák után később is zárójelben az SzT. forrásjelzet- meg egyéb rövidítéseit használom (ezeket 1 ákiadott kötetekben; as ott nem szereplő Ul.t — a Béldi család It).
Change language