178ADATTARNojdáncs-düllő (sz). 10<strong>2.</strong> Nojdáncs-düllő: Nojdán-düllő. 103. Nyilasi legelő. 104.Nyiszli boltja — Egy Nyiszli Ernő nevű ember kiskereskedése volt. 105. Oláhcsatár.— L. Csatár. 106. Olá-tag (sz). 107. O-temető (sz, részint fával benőtt). 108.Otóbuszmegálló. 109. Otományi halom (sz). 110. Otományi út. — A szomszédos Ottománybavisz. 111. Parittya (1). — Nádas, rekettyés terület. 11<strong>2.</strong> Parókia. — Ref. lelkészihivatal és lakás. 113. Pásztor-lakás — Külterületi épület volt, lebontották.114. Répa-sor (tr). 115. Rét-alj (sz). 116. Sárga-földes-gödör. 117. Sárok (sz). 118.Sije-tag (sz). — Előtagja szn., a Szilveszter egyik módosulata. 119. Sikátor. 120.Sikátori híd. — A Nagy-folyón vezet át. 121. Sikátori kút (ák). 12<strong>2.</strong> Sikmári út. —Albis faluba vezet, ahol Alsó- és Felsö-Sikmár, illetőleg Sikmár nevü helyeket jegyeztünkföl. 123 Simsi Dani-féle pince (borpince). 124. Somlyói halom (sz). —Szabályos alakú talajkiemelkedés. A név előtagja a népnyelvi somlik — somlyik'héjából kifejlik (pl dió)' ige folyamatos melléknévi igeneve (Somlyó) -i képzővel.A Somlyó tkp. értelme megcsuszamló, suvadó oldalú domb, hegy', vagy: 'övezetébőlkiemelkedő, kopár domb- vagy hegytető'. (L. Kiss L. FNEtSz. Somló a.). 125.Sós út: Sós út ucca (tr). — A szomszédos Szalacs falu Sókamarás hely volt, feléjeitt vezetett át az út. 126. Sós út ucca: Sós út. 127. Suszter Pál József. — Cipészmühely.128. Szalacsi düllő (sz). 129. Szalacsi út. 130. Szalacsi ucca. 131. Szérűskert(sz). 13<strong>2.</strong> Szöllőhegy (sz). 133. Tagi-düllö: Bögger-dülló (sz). 134. Tanítólakás. 135.Templom. — A reformátusoké. 136. Timár Borsi Imre. — Tulajdonosáról a timármühelytés az ugyancsak mellette levő mészárszéket hívták így. 137. Tompától befelé(tr). 138. Tompától kifelé (tr). 139. Tölgyfa-dülló: Has Ferus-düllö (sz). 140.Oj-sor — Eredetileg egy házsort, ma több kis utcát Jelöl. 141. Üj-temető. 14<strong>2.</strong> Vajdicsek:llankföld (sz). Az első változat szn-ből alakult. 143. Vájogvető gödör. 144.Várdomb. — Feltehetőleg azt a helyet jelöli, amit az elpusztult Véd (1. Álbis helyneveiközött) falu határából 1478-ből fennmaradt Várhegy (Warheg mons) földrajzinév. 145. Völgy ucca. 146. Zsidó temető. — Egy része ma szántó.GY. SZABÖ GYULA
NYELV- ÉS IRODALOMTUDOMÁNYI KÖZLEMÉNYEKXXVIII. évf. <strong>1984</strong>. <strong>2.</strong> számSZEMLECS. GYlMESI ÉVA, Teremtett világ — Rendhagyó bevezetés az irodalombaKriterion Könyvkiadó. Bukarest, 1983. 187 1.Cs. Gyimesi Éva könyve az irodalomtudomány újabb fejlődési szakaszához kötődik.Köztudott, hogy az elmúlt két-három évtized alatt az irodalomtudományugyanúgy, mint egy fázissal korábban a nyelvészet, tudományos forradalmon mentát. Ennek következtében belső, elméleti „élete" meglehetősen megpezsdült, sok újfelfogás alakult ki. Ilyen körülmények között ma már nem lehet irodalomelméletiösszegezést úgy írni, mint korábban. Ma a szerzőnek sok és sokféle elmélettelkell szembenéznie, sok olyannal is, amelyek most vannak kiforróban. De talán ennélis többről van szó. A korábbi összegezésekben, mint amilyen például a V/ellekéés Warrené vagy a Markiewiczé, ugyan a nézetek sokasága, tarkasága nem tagadható,mégis a mai lehetőségekhez viszonyítva nyilvánvaló a különbség. Ma egymástóleltérő elméletek tolulnak egymásra, olyanok, amelyekben egészen más aszemlélet, a kérdésfelvetés, a fogalmi rendszer és terminológia. Emiatt a szerzőszámára nehéz a válogatás, az egyeztetés, az esetleges ötvözés és még inkább az,hogy a sokféle nézet számbavételében nem törekedhet teljességre, de egyoldalúansem járhat el. Ezek azok a tudománytörténeti körülmények, amelyekkel Cs. GyimesiÉva könyvének az ismertetésében számolnunk kell.A kötet egy Előszóból, hat fejezetből és egy terminológiai szótárból áll. Afejezetek logikai tartalma, sorrendje a következő: először a vizsgált jelenség (azirodalom), majd a jelenség vizsgálata (a műelemzés) kerül sorra. Először tehát magárólaz irodalomról esik szó: Az irodalom fogalma, Teremtett világ, A világ nyelvszerűsége.Ezt követően a befogadás, az elemzés a téma: Az irodalom elete (Műés olvasó, A megértés természete, Az értelmezés szakaszai), A nélkülözhetetlen fölösleg,avagy az irodalom funkciói. Két illusztráció (egy Tamási-novella elemzéseés a megértés sokféle kérdésének a taglalása).A kötet jól sikerült összegezés. Jó mindenekelőtt azért, mert mentes néhányelvileg lehetséges túlzástól, elsősorban attól, hogy a szerző nem akarja az elméletikezdeményezések sokaságát bemutatni, de mégis jól tájékoztat a sokszínűségről.Érdeme továbbá az is, hogy a kiválasztott kérdéskörök (a hat fejezet tartalma)hálásak abból a szempontból is, hogy segítségükkel az új elméletek egy részétismertetni, népszerűsíteni lehet, és ugyanakkor jó keretet, tárgyalási alapot biztosítanakaz irodalom lényegének és vizsgálatának megvilágításához.Ismertetésemet a könyv tárgyalási rendjének a kettősségéhez igazítom. Aztpróbálom értékelni, hogy mit mond a szerző az irodalom lényegéről és vizsgálatáról,a befogadásról és elemzésről. És ehhez a fő értékelési szempont az általánostudományelméletből (a teóriaalkotás általános elméletéből) adódik: a vizsgálat módszeréneka vizsgált jelenség lényegéből, megállapított jellemvonásaiból kell következnie.A könyv tárgyalási rendje, a két rész közötti logikai összefüggés arra utal,hogy a kívánt kapcsolat ennek alapján feltételezhető. Kérdés azonban, hogy a ténylegestartalmi fedés megvan-e.Az irodalom fogalmának leírása önmagában elfogadható. Az erre vonatkozóhárom fejezet sok jó és hasznos ismeretanyagot tartalmaz. Az olvasó sok új felfogássalismerkedhet meg. Különösen a „teremtett világról" szóló felfogások népszerűsítésébenvannak a szerzőnek érdemei. De magának az „irodalomnak" a pontosabbkörülhatárolásáról többet és főleg mást Is kellett volna mondania. Hogy mit.azt részleteznem kell.Az mindenképpen örvendetes, hogy a szerző az irodalom fogalmát a magatörténetiségében ragadja meg, azaz azt hangsúlyozza, hogy fejlődési korszakonkénteltérően értelmezték De az el- és körülhatárolásnak a mindenkeppen jogosult ésszükséges történeti Jellege mellett van egy — a kötetben kevésbe tárgyalt — szink-