1984/2. - Szabó T. Attila Nyelvi Intézet

SZEMLE 187kájához hasonló magyarázatos gyűjtemény. Ennek hiányában — főleg a frazeológiaiegységek jelentésének megállapítása céljából — hasznosítani kell az egynyelvűszótárak (Candrea—Adamescu: DictEnc., DAcR., DLR., DLRLC., DEX.) anyagát is.Bár ezeknek a müveknek a használata, magam is tapasztaltam, sok többletmunkátkíván, és nem mindig jár a várt eredménnyel.Az elmondottak azt bizonyítják, hogy Vöő Istvánnak elég sok forrásmű állta rendelkezésére kétnyelvű gyűjteményeinek a megszerkesztéséhez. A román—magyarrész könyvészetében például hat román (és három magyar) cím olvasható,román egynyelvű szótár azonban nincs közöttük. A szerző tehát — a forrásjegyzéktanúsága szerint — nem használta a szótárakat, és lényegében mégis sikeresenoldotta meg a feladatát. A gyűjtemény — az előszóban kifejtett szerzői szándéknakmegfelelően — jól tükrözi a válogatás alapjául szolgáló román frazeológiaváltozatos és gazdag voltát. A kötet — ismét az előszóra hivatkozom — 213-1 románközmondást és szólást tartalmaz magyar megfelelőikkel együtt. A mü tehát — bárcíme nem tükrözi — közmondásokat és szólásokat tartalmaz. Ezek a szerzőtől afrazeológiai egység jelentésmagvának minősített vezérszók ábécérendjében nyertekbesorolást a gyűjteménybe. Néhány közülük — bizonyára figyelmetlenségből —két vezérszó alá is besorolódott, tehát a közmondások és szólások száma valamennyivelkevesebb mint 2154. Például a „Mai bine mlncare pufiná decit boalálungá" először a „bine" (169), másodszor pedig a „boalá" (188) vezérszó alá kapottbesorolást. És a „Dupá ce-(i degerá urechea, degaba mai pui cáciulá (321/1991).„Cine nu deschide ochii, deschide punga" (1388/1632) is szintén két helyen szerepela gyűjteményben.A válogatás, valamint a jelentések megállapítása bizonyára nagyon idő- ésmunkaigényes feladat volt, és ugyanilyen volt a célnyelvi frazeológiai egységek,a magyar megfelelők megkeresése is. A szerző körülbelül kétezer román frazeológiaiegységnek találta meg a magyar ekvivalensét, mintegy másfélszázat pedig— magyar megfelelő hiányában (?) — saját nyelvi leleményére alapozva tolmácsolt.(Saját nyelvi megoldásait csillaggal jelöli.) A magyar megfelelők között nagyonsok a tökéletes, a tartalmi és stilisztikai szempontból egyaránt kifogástalan(2, 8, 250, 255, 261, 469, 850 stb.), de van közöttük jó néhány kevésbé pontos (pl.144, 214, 1714), sőt olyan is akad, amelyik tartalmi szempontból elég távol áll azeredetitől (108, 109, 183, 270). Ezeknek bizonyára van jobb magyar megfelelőjük.A román—magyar rész ismertetésének befejezéseként felsorolok egypárat az előbbiekből:Pretutindeni e bine, dar acasá e mai bine. Mindenütt jó, de legjobb otthon.Spune adevárul cá fi se sparge capul. Mondj igazat, betörik a fejed. Calulde dar nu se cautá la din(i. Ajándék lónak ne nézd a fogát.A magyar—román közmondás- és (tartalmát tekintve) szólásgyüjtemény aromán—magyar rész párja, és — az előszó szerint — mindkettő azonos szerkesztésielvek alapján készült. A magyar nyelvi anyagot a szerző a forrásjegyzékbenmegjelölt négy gyűjteményből válogatta. A kötet több mint kétezer közmondást ésszólást tartalmaz román megfelelőikkel együtt. Ezek a kötetbe ugyancsak a vezérszókábécérendjében nyertek besorolást. (Tévedésből kétszer besorolt szólást itt istaláltam: 5/1001, 439/565.) A vezérszók kijelölésében O. Nagy Gábor gyűjteményéretámaszkodik, de néhányszor (indokolatlanul) eltér attól (16, 18, 22, 28, 32. 44, 54,57, 71, 74, 75, 102, 103, 104, 106, 109 stb.).Amint már említettem a kötet nagyon sok szólást is tartalmaz. Néhányat felsorolokmutatóba: Büdös neki a dolog. Először cirókál, azután marókál. Megesika legjobb családban is. Magával hordja a házát, mint a csiga. Elmenne a dologtemetésére. És a sort még folytatni lehetne (3; 5, 27, 45, 46, 55, 56, 62. 77, 116, 144,145, 146^ 165, 173, 176, 179, 234, 288, 322, 324, 329, 343, 347, 412, 439, 456, 460, 465,498, 510, 589 stb.). Bizonyára nem tévedésből kerültek a gyűjteménybe, s éppenezért — a félreértések elkerülése végett — az előszóban jelezni kellett volna,hogy a kötet szólásokat is tartalmaz.A szerző nagy gondot fordított a román ekvivalensek megkeresésére. Számtalanesetben meg is találta a tökéletes román megfelelőt (pl. 10, 17, 34, 47, 49,52, 67, 113, 119, 120, 140, 165, 198, 211), de sokszor kellett beérnie kevésbé tökéletesmegoldásokkal, sőt félresikerült tolmácsolása is van (Gyermeknek legjobb feleséga nyírfakisasszony. Bátaia e ruptd din rai. Unde dá mama carnea crefte.).