1984/2. - Szabó T. Attila Nyelvi Intézet

SZEMLE 183Barthes narratológus, elmélete így csak egyetlen műfajnak, a novellának (ésrészben a regénynek) a specifikumaira korlátozódik. Érdekes kísérlet volna másműfajokhoz adaptálni.Ugyancsak az epikát részesítve előnyben Gerard Genette a retorika újjáélesztéséneka híve. A tematikus kritika eredményeit hasznosító vizsgálódásai háromszintet vesznek figyelembe:a) A narrativ kijelentést, a r é c i t-tet, mely nem más, mint egy adott esemény.b) Magát a történetet, a d i e g e s e-t (események sorrendje és kapcsolata).c) Az elmesélés aktusát, a narrationt (valaki valamit mesél).E három szintet az idö kapcsolja egybe (a történet és a narrativ kijelentésideje közötti reláció), továbbá a módok (a narrativ ábrázolás módjai), valamint azaspektus (a mesélő kiléte). A műben ábrázolt valóságról ezeknek a szövegkomponensekneka függvényében lehet következtetéseket levonni.Rehabilitációs szándékú Paul Zumthor középkori tárgyú poétikája is. Szerintea szöveg titok, zárt világ, de egy adott rendszerbe épül s ezért mégis megközelíthető.A műfajok nem változnak, csupán funkcióik cserélődnek. A középkoriirodalmat Zumthor a strukturalista nyelvészet, valamint a szemiotika segítségévelközelíti meg. Elemzése négy lépésben történik: a kiválasztott szövegeket nyelvészetilegleírja, majd jellegzetességeik alapján csoportosítja, hogy ezáltal modelleketállíthasson fel, végül az így nyert általánosításokat visszakapcsolja a szövegekre.Az irodalomkritika kérdéseihez a legsajátosabban talán Maurice Blanchot viszonyul.O feleslegesnek itéli a struktúrák, olvasatok megállapítását, hiszen véleményeszerint a mü már fogantatása pillanatában magában rejti kritikáját is,amely csak akkor teljesedik ki, amikor a mü elkészül. A mü tehát magában foglaljasaját kommentárját, illetve kommentár formájában való megismétlődését. Akritikus feladata, hogy kivül tovább folytassa azt, ami a műben belülről adott.A ia?i-i egyetem irodalomtudományi kutatócsoportja utolsóként Henri Mechonnicpoétikájával foglalkozik. Azt tartja figyelemre méltónak benne, hogy monistaelven nyugszik: a mü egységét a jel és szöveg egysége biztosítja. Mechonnica jelen a mü nyelvészeti, a szövegen meg irodalmi aspektusát érti. Az egységlétrehozásában az érték a döntő tényező, mert az intencionalitás kifejezője. A szövegeketaszerint tipizálhatjuk, hogy az érték mint teljesiti bennük szövegszervezőszerepét.A tanulmánykötetben a7. itt felsorolt legújabb kritikusok rendszerének azismertetése mellett még három dolgozatot olvashatunk a stilisztika és stilus vitáskérdéseiről (Jean Cohen munkássága szolgáltatott ehhez ürügyet), valamint az irodalomszemiotikahagyományairól és távlatairól. Egészében véve a könyv szerzőinagy szolgálatot tesznek az irodalomtudomány kérdései iránt érdeklődőknek azzal,hogy dióhéjban tájékoztatják őket a mai francia irodalomkritika és poétika állásáról.Olyan kritikusok tevékenységéről is képet alkotnak, akiknek a tanulmányainem forognak közkézen, csupán belső használatra szánt egyetemi jegyzetekkéntolvashatók.JOZSA MÁRIAMagyar—román filológiai tanulmányok(Az Eötvös Loránd Tudományegyetem Bölcsészettudományi KaraRomán Filológiai Tanszékének megbizásából szerkesztette: Nagy Béla.)ELTE Román Filológiai Tanszék. Budapest, 1984. 541 1.(Készült az ELTE Sokszorosítóüzemében.)Az alig 200 példányban megjelent tanulmánygyűjtemény egyszerre két, sőthárom esemény előtt tiszteleg: 120 évvel korábban, 1863-ban alakult meg a pestiegyetem Román Filológiai Tanszéke, amelynek professzori tisztjét sorrendbenAlexandru Román, loan Ciocan, Iosif Siegescu, Carlo Tagliavinl és Tamás Lajostöltötte be, s 70 évvel korábban, 1913-ban született a tanszék professzorainak so-