se1

Jane Roberts: Seth megszólal 10
ségével üzeneteket továbbított az eltávozott hozzátartozóktól, a „szellemvilágból”.
Ezek az üzenetek gyakran semmitmondóak, olykor kifejezetten ostobák voltak, de a
gyászolók mégis megnyugodva tértek haza: megtudták, hogy szeretteik még megvannak
„valahol”, és — úgymond — „boldogok”.
Olykor a médium olyan ismereteket fogalmazott meg, amelyek az érzékszerveken
túli érzékelés (angol rövidítésével: ESP) valamilyen formájára utaltak. A
médiumitásnak ez a vonása adott fellendülést később a parapszichológiának, vagy az
ESP körében végzett, tudományosan ellenőrzött kísérleteknek. Kétség nem fér hozzá,
hogy a médiumitás és a spiritizmus mindig is tág teret kínált a csalásnak. A finomabb
érzékelés területein nehéz objektív bizonyítékokra szert tenni, és szinte lehetetlen
megfelelően ellenőrzött körülményeket teremteni. A legtöbb ilyen kutatás során a
tényeket nem annyira a gyéren kínálkozó bizonyítékokra, mint inkább a hitre támaszkodva
fogadták el, az utóbbi ugyanis mindig bőségben kínálkozik. Talán a
paranormális jelenségek ismert kutatója, Harry Price fogalmazta meg a legjobban: „A
spiritizmus, ha a legjobb oldalát tekintjük, vallás. Ha a legrosszabbat: svindli.”
Csakhogy amióta megkezdődött a médiumi transzállapot kutatása, bebizonyosodott,
hogy ez összetett élmény; beletartozik abba a jelenségcsoportba, amelyet ma
„megváltozott tudatállapot”-nak nevezünk. A transzállapotok egyéb válfajaihoz —
kóma, katalepszia, ájulás, felfüggesztett élettevékenység — gyakran kapcsolódnak