se1

Jane Roberts: Seth megszólal 357
és befelé, és fel fogod ismerni, hogy minden idő ugyanaz az idő, melynek felosztása,
felszabdalása merő illúzió.
Amikor a „pszi-idővel” foglalkozunk (Rob nevezte el így), élményeink mintha a
megszokott időkereteken kívül történnének. Mintha sebességet váltottunk volna, az
érzékelés más összefüggésekben működik. A pszi-idő például az az idő, amelyben a
kivetítés megy végbe. Amikor a kilencedik fejezetben leírt epizódban Kaliforniában
jártam, fél óra alatt majdnem tízezer kilométert tettem meg, ami a normál időben
lehetetlen volna.
E téma mélyebb megértése azért az idő valódi mibenlétének mélyebb ismeretét
feltételezi; Seth szerint ugyanis a belső Én nem az általunk ismert időben működik,
hanem olyan észleletek által, amelyekben az idő nem játszik szerepet.
Felmerül a kérdés: hogyan lehet az időt figyelmen kívül hagyni? Mi az bennünk,
vagy mi az az időben, amit el lehet választani egymástól? Lehetnek az olvasók
között olyanok, akiket az ilyen kérdések nem érdekelnek, de mások becsapva éreznék
magukat, ha nem kapnák meg a választ. Seth sem siklik át az ilyen témák fölött, ezért
ezt a fejezetet néhány, erről a témáról szóló részlettel zárom. Seth itt a teljesség igénye
nélkül ismerteti az idő mibenlétét, és elmagyarázza, miért vagyunk alapvetően
függetlenek tőle.