se1

Jane Roberts: Seth megszólal 27
nélkül el sem tudtam fogadni ezeket a fejleményeket. Igyekeztem tapasztalataimat a
lehetőségeimhez képest tudományosan megközelíteni.
— Igen — mondtam magamnak —, a transzban valóban egy olyan személyiség
szólal meg bennem, aki, úgy tűnik, túlélte a halált. Igen, az ember valóban fejlesztheti
ESP-képességeit. Igen, Seth valóban azt állítja, hogy létezik reinkarnáció. De... de...
de... — Izgalmasnak találtam a Seth-szövegekben megfogalmazott gondolatokat, de
nem fogadtam el őket olyan konkrét tényként, mint a reggelire elfogyasztott szalonnát.
Most már tudom, hogy ezek sokkal fontosabbak, mint a konkrétumok.
Számomra intellektuális öngyilkosság lett volna, ha csupán annyit is elfogadok,
hogy Seth olyan személy, aki túlélte a halált. Első könyvemben sehol sem állítom,
hogy szerintem Seth valóban az, aminek mondja magát: „egy személy energiából álló
lényege, aki már nem a fizikai valóságban összpontosul”. Ehelyett tanulmányozni
kezdtem azokat a különféle magyarázatokat, amelyeket egyfelől pszichológusok,
parapszichológusok, másfelől spiritualisták adtak az efféle személyiségre. Sehol sem
találtam annyira logikus és egységes magyarázatot, mint amit maguk a Seth-szövegek
tartalmaznak.
Hozzászoktam ahhoz, hogy önmagamat térhez és időhöz kötött fizikai lénynek
tekintsem. Hajlottam rá, hogy elutasítsam saját tapasztalataim tanulságait. Miközben
az elképzelhető legmélyebb intuíciót követelő munkát végeztem, igyekeztem min-