se1

Jane Roberts: Seth megszólal 52
— De miért ad ez okot aggodalomra? — kérdezte Rob, akkor úgy gondoltam,
mesterien színlelt ártatlansággal.
EZ NYUGTALANÍTÓBB.
— De miért? — firtatta Rob.
A TÁBLA SEMLEGES. AZ ÜZENET A FEJBEN NEM AZ.
Időközben egy barátunknak, Bill Macdonellnek elmeséltük, mivel foglalkozunk.
Bill cserében elmesélte, hogy néhány évvel azelőtt, még művészeti főiskolás korában
látomása volt. Addig sohasem beszélt ilyesmiről. Most Rob föltette a kérdést: mit
látott Bill annak idején?
SAJÁT ENTITÁSÁNAK EGY TÖREDÉKÉT. EGY MÚLTBELI
SZEMÉLYISÉGET, AMELY EGY PILLANATRA FÜGGETLENNÉ VÁLT A
LÁTHATÓ SÍKON. ILYEN HIBA ELŐFORDUL NÉHA.
— A látomásnak volt tudomása Bill jelenlétéről?
Alig hallottam, hogy Rob fölteszi a kérdést. Az egész ülés alatt előre hallottam a
szavakat a fejemben, és erős késztetést éreztem, hogy kimondjam őket. A késztetés
mind erősebb lett, és én egyre elszántabban igyekeztem leküzdeni. De közben rettentően
kíváncsi voltam. Végül is mi baj lehet? Nem tudtam — és ez csak fokozta a
kíváncsiságot.