se1

Jane Roberts: Seth megszólal 72
3.
SETH A SZEÁNSZON — ÚJ UJJAK
A könyvemhez szükséges kísérletek sorában egy szeánsz következett. Csupán halvány
sejtéseink voltak arról, mi is a szeánsz, egyikünk sem vett részt soha ilyenen.
De arra gondoltunk, hogy kettőnél több résztvevőre van szükség, ezért úgy döntöttünk,
hogy elhívjuk Bill Macdonellt; ő volt ugyanis az egyetlen, aki tudott a kísérleteinkről.
Bill 1964. január 2-án beugrott hozzánk, és én megragadtam az alkalmat: azt
javasoltam, hogy most mindjárt próbáljuk is meg.
Az eredmény annyira meglepő volt, hogy ezúttal nem is fogalmazom át Rob
jegyzeteit — úgy másolom ide őket, ahogyan ő papírra vetette. Mindenekelőtt Rob
objektívebb megfigyelő volt, mint én. Már a szöveg stílusa jelzi óvatos, kritikus hozzáállását.
Bill Macdonell is elolvasta a jegyzeteket, és egyetértett velük.
A nappaliban ültünk le egy kis asztal mellé. Az asztalt sötét anyaggal terítettük
le. A konyha a nappaliból nyílik, így mindkét helyiségben lezártuk a
redőnyöket, és elhúztuk a függönyt.