se1

Jane Roberts: Seth megszólal 490
kéletesen azonosulni az egotudattal. Túlságosan jól tudják már, hogy többek annál.
Az ilyen természetű tudást az ego is elfogadja, mert meglepetésére azt tapasztalja:
nemhogy kevésbé tudatos, hanem tudatossága fokozódik, a korlátai eltűnnek.
Tehát: nem igaz — és ezt nyomatékosan hangsúlyozom —, hogy az úgynevezett
tudattalan, ha egy normális személyiségben szabadságot kap, energiát von el az ego
köré szerveződő Éntől. Épp ellenkezőleg: az ego feltöltődik, méghozzá eléggé közvetlenül.
A pszichológusok azért állítanak ilyesmit, mert félnek, hogy a „tudattalan”
kaotikus. A pszichológusok természetében van valami közös: a „tudattalantól” való
félelmük egyenes arányban áll az iránta érzett érdeklődéssel és vonzódással.
Az ego azáltal tudja megőrizni stabilitását, látszólagos stabilitását és egészségét,
mert a tudatalatti és a tudattalan állandóan táplálja. A túl sok táplálék nem fogja elpusztítani.
Tudod ezt követni?
[— Igen.]
Az ego csak akkor kerül fenyegetett helyzetbe, ha kiéheztetik: ha ennek a tápláléknak
nagy részét valamilyen okból megvonják. Fogunk még beszélni az ego és a
„tudattalan” viszonyáról. Egészséges személyiségben a belső Én könnyűszerrel kivetíti
minden tapasztalatát EE-egységekbe, amelyek által valósággá válnak. A fizikai
anyag tehát afféle visszajelzésként működik. Most pedig vége az ülésnek, ha nincs
kérdésed.
[— Azt hiszem, nincs. Nagyon érdekes volt.]