se1

Jane Roberts: Seth megszólal 68
materializáltál egy személyiségtöredéket játszótársnak. Akkor nem tudhattad, mi történt,
és nem voltál képes álladóságot adni a képmásnak.
— Néha a személy megdöbbenti önmagát az ilyen képmásteremtéssel. Ez a jelenség
általában meg is szűnik, amikor az egyén eléri a felnőttkort. De gyermekkorban
gyakoriak az ilyen esetek. Amikor a gyerek felsír, mert látta a mumust, valójában
kép- vagy rezgéskivetülést látott, amelyet a tudatalattiban élő eleven vágy hozott létre.
— Imádom, ahogy mindent a tudat alatti motivációkhoz kapcsol — mondtam
később.
Rob somolygott az orra alatt. — Jobban szeretnéd, ha nem tenné?
— De hát ez a reinkarnáció... Meg hogy a gyerekek személyiségtöredékeket alkotnak
maguknak játszótársul... — A homlokom ráncba szaladt. — De azért állati
érdekes. És gondolj bele, mi van, ha mindez igaz!
— Gondolj azokra az ismerőseinkre, akik hirtelen megváltoztak, valahogy
megmagyarázhatatlanul mások lettek, mint azelőtt — mondta Rob. — Ha Sethnek
igaza van, akkor azonosultak azzal a destruktív képmással, amelyet önmagukról
őriztek.
Kényelmetlenül éreztem magam, megborzongtam. — De ugye nem mindig
destruktív? Ez végbemehet a másik irányba is, nem?