se1

Jane Roberts: Seth megszólal 220
— Brooklyntól? — Majdnem elejtettem a telefont. — Úgy értettem, hogy a férje
bement ma New Yorkba. De hogy ott is laknak...
— Ó, nem — mondta Ann —, de Jim kora délután hazajött, és azt hittük, pár
óra alatt odaérünk Elmirába.
— Hű, a mindenit — mondtam, mire Rob az ölébe eresztette az esti újságot. —
Azt akarja mondani, hogy egyetlen ülés miatt autóznak idáig? New York tele van
kitűnő médiumokkal.
— De magát annyira ajánlották. Azért telefonáltam, mert késni fogunk. Rosszul
esik, hogy ezt kell kérnem, de megtennék, hogy megvárják, míg odaérünk?
Kissé kábultan igent mondtam, és letettem a telefont. Rob attól tartott, hogy túl
nagy lesz rajtam a teher, tudva, milyen hosszú utat tesznek meg oda-vissza egyetlen
ülésért. Ann-nek elmagyaráztam ugyan, hogy semmiképpen sem tudom garantálni,
mi fog történni. Most szándékosan kiűztem agyamból az ügyet, és leültem tévét nézni.
Akkor az egésznek a tetejébe még este nyolc körül beállított Phil is, azzal, hogy
éjszakára a városban marad, és szeretne részt venni az ülésen!
Jim és Ann este tíz körül érkezett meg. Azonnal megkedveltük őket. Húszas
éveik vége felé járhattak, intelligensek voltak, és viselkedésüket, akárcsak a miénket,
közvetlenség jellemezte. Egy pohár bor mellett meséltek a kisfiukról.