se1

Jane Roberts: Seth megszólal 43
Ez után az eset után a mindennapi élményeim is változni kezdtek. Hamarosan minden
átmenet, minden ok nélkül elkezdtem emlékezni az álmaimra. Mintha egy második
életet fedeztem volna fel. Ráadásul a következő két hónap alatt két igen élénk
jóserejű álmom volt — tudomásom szerint életemben akkor először.
Azzal, hogy felébredt a kíváncsiságunk, keveset mondok. Egy újságárusnál fölfedeztünk
egy könyvet az ESP-ről. A címlapon a Látnoki álmok cím virított, nyomban
meg is vettük. Ebben az időben egy regénytémával küszködtem; Rob javasolt
valamit, ami fokozatosan eltávolított bennünket megszokott életünktől.
Az imént vásárolt papírkötésű könyv közöttünk hevert a kisasztalon, miközben
beszélgettünk.
— Három regényvázlatom van, de egyik sem tetszik igazán — mondtam.
Rob fölvette a könyvet, és tréfásan megjegyezte: — Miért nem írsz egy „csináld
magad” jellegű könyvet az ESP-ről?
— Szívem, te nem tudod, mit beszélsz. Fogalmam sincs az ESP-ről. Amellett az
nem lenne szépirodalom. Soha életemben nem írtam mást, mint regényt, novellát és
verset.
— Tudom — mondta Rob. — De érdekelnek az álmok, különösen az a két legutóbbi.
És minek neveznéd azt az élményt a múlt hónapban? Ráadásul azok a könyvek,
amiket olvastunk, mint csupa híres médiumról szólnak. Mi van az