se1

Jane Roberts: Seth megszólal 217
De Ann megesküdött, hogy egy zuhany és egy gyors vacsora újjávarázsolja a
férjét. Megállapodtunk, hogy ő és Jim nyolc óra körül a lakásunkon lesz.
Elmondtam a dolgot Robnak, aki csak annyit válaszolt, hogy rám bízza, de nem
volt nagyon boldog. — Emlékszel, amikor legutóbb megpróbáltál kapcsolatot teremteni
valakinek az elhunyt hozzátartozójával? — mondta. — De majd Seth elintézi.
Bólintottam: nagyon is elevenen élt bennem az eset, amelyre Rob utalt. Amióta
Ann Lindennel beszéltem, egyfolytában ez járt a fejemben.
— Ugye nem szeretnéd, ha még egyszer olyasmi történne? — kérdezte Rob.
— Aha — feleltem, és agyamban végigfutottak a legutóbbi, hónapokkal azelőtti
eset részletei. Fényes, napsugaras vasárnap délután volt. Farmerben voltam, éppen
takarítottam, amikor felhívott egy hallgatóm. Egy különösen bonyolult probléma állt
előtte, és azt szerette volna, ha felveszem a kapcsolatot elhunyt anyósával. A fiatalasszony
addig csak néhány foglalkozáson volt jelen, az anyósa pedig egész életét
Floridában töltötte, ott is halt meg. A családot egyáltalán nem ismertem.
Azt feleltem, hogy jöjjön csak át, és Rob előbújt a műteremből, hogy jegyzeteljen.
Az események alatt úgy éreztem, én vagyok a meghalt nő, aki újraél egy veszekedést
a férjével. Olyan erővel csapkodtam az asztalt, hogy Rob már attól tartott,
eltöröm a kezemet. Rendkívül indulatos veszekedés volt. A másik személyiség szinte
teljesen átvette az uralmat; Rob már a testi épségemért aggódott. Az anyós nyilván-