se1

Jane Roberts: Seth megszólal 88
üléseket este kilenckor kezdtük. Öt perccel kilenc előtt vett erőt rajtam az az érzés,
hogy már megint leugrom a magas trambulinról a mély medencébe — de nem vagyok
biztos abban, hogy tudok úszni.
Az ülés úgy kezdődött, mint a többi, semmi jel nem utalt arra, hogy bármilyen
változás várható. Itt szeretném megemlíteni, hogy azóta több könyvet olvastunk az
érzékszerveken túli érzékelésről, de a hanggal való kommunikációról egyet sem találtunk.
Olvastunk a Patience Worth-féle esetről, ahol egy bizonyos Mrs. Curren regényeket
és verseket írt az Ouija-tábla segítségével és automatikus írással, de az
tökéletesen idegen gondolat volt, hogy valaki egy másik személy helyett beszéljen.
Eszünkbe sem jutott, hogy a hangom megváltozhat.
Ezen a tizennegyedik ülésen ötven percig beszéltem Seth nevében folyamatosan
— mindaddig ez volt a leghosszabb, szünet nélküli monológ. Seth azzal kezdte, hogy
teremtsünk magunknak kiegyensúlyozottabb társasági életet — járjunk el otthonról
gyakrabban, találkozzunk emberekkel —, hogy ellensúlyozzuk a paranormális élménnyel
járó intenzív belső megterhelést. Aztán belekezdett első fejtegetésébe a belső
érzékekről; ez a téma tökéletesen új volt számunkra. A későbbiekben részletesebb
kifejtésére is sor került.
— A ti síkotokon minden a materializációja valaminek, ami a ti síkotoktól függetlenül
létezik. Ennélfogva az érzékeiteken belül léteznek más érzékek is, amelyek