se1

Jane Roberts: Seth megszólal 295
vannak. Ruburt egyszerre próbálta meg leválasztani a félelmet, alakot adni neki, és le
is győzni. A lény valójában egy eléggé otromba, alacsony dimenzióbeli állat volt, egy
felbőszített, ostoba eb, amely harapással támadta meg Ruburtot — ez jelképnek is
felfogható. Az ily módon, tisztán félelemből létrehozott lények különösen a teremtőjüktől
félnek, őrá dühösek. A támadáson kívül egyebet nem tehetett önnön ingatag
valóságossága érdekében, hiszen tudta: Ruburt csak azért teremtette meg, hogy ha
lehet, megsemmisítse.
— Következésképp volt valóságossága. Ruburt visszamenekült előle a normális
tudat biztonságába. A lény ekkor Ruburt szemszögéből nézve szétfoszlott. Ugyanis
amikor Ruburt „hazaszaladt”, ösztönszerűen visszavonta a szörnyre fordított energiát.
Ruburt megpróbálta leválasztani magáról mindazokat a dolgokat, amelyeket negatívnak
ítél, és egyszersmind el is pusztítani, mintha így eltávolíthatná a gonoszságot a
világmindenségből.
— Megpróbálta megsemmisíteni a „gonosz bestiáját”, amely ezért megharapta
őt. Mármost, a gonosz ilyen értelemben nem létezik. Még a betegség és a félelem
sem okvetlenül ellenség, inkább segítség a megértésben, a nagy cél felé vezető úton.
Seth így folytatta: — A gonosz, amelyről Ruburt azt képzelte, hogy kivetíti önmagából,
nem létezik. De mivel Ruburt azt hitte, hogy létezik, a saját félelmeinek
képére materializálta. Ez a legutóbbi depressziójának alakja volt. Általánosságban