se1

Jane Roberts: Seth megszólal 236
mély számára ez volt az utolsó ilyen akadály. Senki nem választja öncélúan a betegséget
mint élethelyzetet. Ebben az esetben a személy azért döntött a teljes függőség
állapota mellett, hogy tisztábban áttekinthesse korábbi tevékenységét.
Seth kijelentette: a személyiség még az ilyen, látszólag tragikus helyzetekben
sincs magára hagyatva. — A belső Én, amely nem tévesztendő össze a könnyebben
hozzáférhető tudatalattival, ismeri a helyzetet, és megtalálja a vigaszt a gyakori belső
kommunikációban, amelyben felidézi és újraéli sikereit. Az álmok rendkívül elevenek
ebben az állapotban, mert ezek erősítik az emberben a bizonyosságot, hogy nagyobb,
mint amilyennek véli magát. A személyiség ilyenkor tudja, hogy több, mint az
az Én, amellyel egy időre összekapcsolta magát.
De Sally közben szörnyű állapotban volt, kezdett megvakulni, nem tudott már
sem beszélni, sem mozogni. Miért, kérdezte Jon a levelében, miért nem választott
magának valami kevésbé pusztító kórt? Miért nem volt kicsit beteges három életen
keresztül, ahelyett, hogy egyszerre leterítse ez a gyilkos betegség?
Seth válasza: — A merészséggel párosuló türelmetlenség jellemző erre az entitásra.
Ez magyarázza döntését, hiszen ez az állapot óriási megterhelést jelent. Minden
gyengesége felfokozódik, ettől ennyire súlyos az állapota. Az entitás inkább ezt választotta,
mint a kisebb nehézségek sorozatát. Jon tudat alatt beleegyezett ebbe, hogy