se1

Jane Roberts: Seth megszólal 306
igazán a reinkarnációban, de azt mondtam Robnak: — Végül is, mit veszíthetek?
Megpróbálom. — Többször elmondtam magamnak a szuggesztiót, aztán elaludtam.
Ebben az álomban Rob és én együtt szerepeltünk; mindketten harminc felé közeledő
férfiak voltunk. Nagyon jól tudtam, hogy egy későbbi életünkben Rob és Jane
lesz belőlünk, bár testi hasonlóság nem mutatkozott. Rob például sötét hajú és kreol
bőrű volt, ma pedig a haja is, a bőre is világos tónusú. Mindketten törökös, buggyos
nadrágot viseltünk, a bokánál szorosan megkötve. A nevünkre nem emlékszem.
Az álom azzal kezdődött, hogy beléptünk egy hatalmas terembe. Hasonló ruhába
öltözött férfiak csoportja ült körben a padlón, tarka párnákon. A kör közepe üres
volt. Egy korábbi életemből ismertem mindegyiket: akkor a vezetőjük voltam, és
nagyon fiatalon haltam meg. Ők megöregedtek, én viszont újjászülettem. Most azért
voltam itt, hogy beváltsam ígéretemet, miszerint visszatérek hozzájuk. Jól tudtam,
hogy ebben az új testben nem fognak felismerni.
Előadtam történetemet, ők udvariasan végighallgattak. Szószólójuk ezt válaszolta:
vezetőjük annak idején megígérte nekik, hogy amikor visszatér, végrehajt egy
cselekedetet, amely segít majd személyét azonosítani. Felkért: bizonyítsam be tetteimmel,
hogy valóban az ő személyisége vagyok, és készen állok arra, hogy átvegyem
a helyét. Összemosolyogtunk Robbal: számítottunk volt erre a próbatételre.