se1

Jane Roberts: Seth megszólal 440
lem, amennyinek megismerésére képesek vagytok. Számomra lehetetlen volna teljes
valóságomban megmutatkozni nektek, mert megértésetek nem volna képes befogadni.
Most pedig pihenjetek. Nem akarom, hogy kiégjen egy elektroncső...
Talán észrevette az olvasó: mindvégig elkerültem azt a megoldást, hogy Sethet
egyszerűen szellemnek nevezzem, és ezáltal letudjak egy fontos meghatározást. Egyrészt
nem szeretem ezt a szót, másrészt így túlságosan leegyszerűsíteném a dolgot.
Ha az ember elfogad egy megoldást, elzárja elméjét az összes többi elől, ami alatta
rejlik. Nem állítom azt, hogy Seth csak lelki valóság, aki lehetővé teszi számomra,
hogy ráhangolódjam a revelatív tudás csatornájára; azt sem tagadom, hogy önállóan,
tőlem függetlenül létezik. Hiszem viszont, hogy az ülések alatt az ő lénye és az
enyém valamiképpen összeolvad, hogy maga a „pszichológiai híd” olyan, természetes
struktúra, amely minden hasonló kommunikációban létre jön. Seth a híd túlsó végén
tartózkodik, én az innensőn. Ebben egyetértek Sethtel. Nem hiszem, hogy a médium
egyszerűen kikapcsol, és úgy működik, mint egy telefonkábel. Hiszem, hogy Seth egy
másik entitás része, és hogy merőben más, mintha csupán egy barátunk volna, aki
„túlélte” a halálát.
Nem látok ellentmondást ezekben az állításokban. Lehetséges, hogy Seth egy
ősi entitás része, és Seth Kettő egy másik rész, aki a mi fogalmaink szerint fejlettebb.
Ha a fizikai életben létezik fejlődés, miért ne létezhetne magában a tudatban is?