se1

Jane Roberts: Seth megszólal 348
önmagának állít. Egyéni tudatunk növekszik, és tapasztalataiból különféle „személyiségeket”
vagy önmaga töredékeit formálja meg. Ezek a töredékek — Jane Roberts is
egy ezek közül — cselekedeteiket és döntéseiket tekintve teljesen függetlenek, ám
belső, lelki komponenseik állandó kommunikációban állnak a teljes Énnel, amelynek
részei. Ezek a „töredékek” maguk is növekednek, fejlődnek, kialakíthatják saját entitásukat
vagy „személyiség-Gestaltjukat”, vagy, ha úgy tetszik, teljes lelküket.
Seth azt mondja, hogy még ebben az egy életünkben is több egónk van; az
egyetlen ego fogalmát csak mintegy jelképként fogadjuk el, mint gyorsírásban a rövidítést.
Az ego egyszerűen csak az a részünk, amely az élet adott időszakában a felszínen
van: az emberre jellemző tulajdonságoknak az a csoportja, amelyet a problémák
megoldásához felhasználunk. Még az általunk ismert ego is szakadatlanul változik. A
jelenlegi Jane Roberts például nem azonos a tíz évvel ezelőtti Jane Robertsszel, bár
„én” nem vettem észre semmi különösebb személyiségváltozást.
Saját tapasztalataim meggyőztek arról, hogy több vagyok, mint a hétköznapi
Énem, akire „saját magam”-ként szoktam hivatkozni. Amikor például látnoki információt
kapok, egy részem tud valami olyat, amit Jane általában nem tud. Ez a részem
adja át az információt a Jane-Énnek. Úgy hiszem, hogy ez nemcsak az ESP esetében
van így, hanem a művészi ihlet is ilyesformán működhet: saját identitásunk nagyobb
tudású részeire hangolódunk rá.