se1

Jane Roberts: Seth megszólal 462
mennyboltjuk csillagain. Kutatják ugyan saját univerzumukat, de a ti valóságotokba
nem fognak átjutni. Csak azokat az alakzatokat és formákat fogják megismerni,
amelyben a ti mentális tevékenységetek — gondolataitok és álmaitok — megjelenik
az ő rendszerükben.
Ez olyan anyag része, amelyet még nem adtunk át nektek, nehogy a jelentéktelenség
érzését keltsük bennetek. Mert nemcsak befogadók, hanem teremtők is vagytok.
Ahogyan a ti univerzumotokat olyan entitások teremtették, amelyeket ma még
nem tudtok megérteni, ugyanúgy a ti saját tudatotok is megteremti a valóságot más
entitások számára, akiknek a ti létezésekről nincs tudomásuk.
Ebben a bőségben semmi sem fölösleges, semmi sem értelmetlen. Léteznek
kölcsönhatások, egymásba ötvöződő valóságok, letagadhatatlan kapcsolatok. Megmondtam
például, hogy az álmok valóságában több van, mint amennyiről tudtok, és
az álom univerzuma akkor is folytatódik, ha nem érzékelitek. És annak az univerzumnak
a lakói is álmodnak, és elektromágneses rezgések valóságait hozzák létre.
Hogy úgy mondjam: ti a tudat halmazának nem a csúcsán, nem is az alján helyezkedtek
el. Nem a közepén, de nem is a peremén.
A belső Én viszont szoros kapcsolatban áll minden valósággal, bár ti ennek nem
vagytok tudatában; végig tudja követni kapcsolatait a létezés bonyolult, szövevényes
hálózatában, mindvégig megőrizve identitását.