se1

Jane Roberts: Seth megszólal 90
Rob szünetet kért, de utána arra próbált rávenni, hogy fejezzük be az ülést, mielőtt
elmegy a hangom. Tudtam, hogy aggódik miattam, de azt is tudtam, hogy rettenetesen
érdekli a tanítás, amelyet Seth átad. Ráadásul Sethként rendkívül aktív
voltam, tréfás megjegyzésekkel tűzdeltem meg a sok oldalnyi komoly monológot. A
tőlem független személy jelenléte erősebb volt, mint valaha — úgy döntöttem, hogy
folytassuk. Csakhogy addigra már éjjel fél tizenegy lett. Míg beszélgettünk, Rob az
időről elmélkedett; az ülés folyatásakor Seth erre a kérdésre tért rá.
— Az időnek korlátok nélkül nincs értelme. Másképp fogalmazva: az időnek
nincs jelentősége, ha nincs szükség arra, hogy ellene hasson más eseményeknek. Ez a
meghatározás valóságos gyöngyszem, ha mondhatom így. Csak az benne a szomorú,
hogy egyelőre alighanem képtelen vagy megérteni. Ehhez idő kell! De mivel a tudatlanságod
ellen próbálok dolgozni, nem állhattam meg, hogy kimondjam. Nem becsmérlőleg
mondom ezt, hiszen fogalmad sem lehet arról, milyen nehézséget jelent
elmagyarázni az időt valakinek, akinek időre van szüksége ahhoz, hogy megértse a
magyarázatot.
— Az idő megértése sokat megtanít majd az ötödik dimenzió mibenlétéről is. A
megszilárdult vitalitásból, életerőből álló drótok cseppfolyósak; remélem, érted ezt:
folyékonyak akkor is, ha szilárdak. A szilárdság csupán illúzió.