se1

Jane Roberts: Seth megszólal 382
szükségszerűen volt kellemetlen, csak ő élte át így. Először egy mikroszkopikus kalandban
volt része. A tudat nem foglal el teret — ezt jól meg kell értened. Aztán
visszalépett a ti rendszeretekbe, a fizikai építőkockák közé, és a kontraszt miatt ez a
rendszer ijesztően nagynak tűnt számára.
— Amikor kapcsolatot teremtünk, Ruburt tudata és személyisége koncentrált
formában útra kel — a ti fogalmaitok szerint valahogy úgy, mint egy porszem a világűrben
-; a tudat a lényegére redukálódik. Aztán ebből az élményből visszaejtjük a
fizikai rendszerbe. A gyerekek építőkockái az ellentét miatt óriásinak tűnnek — az
élmény a fogalmakkal volt kapcsolatos.
A fenti monológ alatt szubjektív élményeim folytatódtak. Most sem tudtam, mit
mond a hang, csak később jöttem rá, hogy élményeim párhuzamosak voltak a szöveg
értelmével. Néhány részlet a feljegyzéseimből:
Megéreztem fizikai világunk mikroszkopikus voltát, összehasonlításában... nagyon
nehéz ezt szavakba foglalni. Ezt egy átmeneti elhagyatottságérzés kísérte
— azt hiszem, az én elhagyatottságom. Mielőtt ez a személyiség megszólalna,
mindig érzem azt a piramist a fejem fölött. Általában azon keresztül „emelkedem
fel”. Ezúttal viszont, fenn, a piramis csúcsánál megláttam ugyanazt az
óriási fejet, amint lenéz rám és a szobára, mintha mikroszkópon át szemlélné.
Ha ez azt jelentette, hogy a szoba és minden, ami benne van, ezúttal zsugorodni