se1

Jane Roberts: Seth megszólal 82
nek, de ezek csupán mesterséges konstrukciók, amelyekre az én síkomon is szükségünk
van... Mi olyan képeket hozunk létre, amelyek a mi érzékeink rendszerével
vágnak egybe. Mi csupán képzelt vonalakat alkotunk, amelyeken járhatunk.
— A szobátok falainak rendszere annyira valóságos, hogy télen megfagynátok
nélküle, de nincs szoba, és nincsenek falak. Hasonlóképpen, a drótok, amelyeket alkottunk,
valóságosak, jóllehet nincsenek drótok. A szobátok falai számomra transzparensek,
bár nem biztos, hogy ezt be is mutatnám a társaság szórakoztatására,
kedves Joseph és Ruburt.
— Azok a falak mégis valóban transzparensek. Ugyanígy a drótok is, de gyakorlati
okok miatt mindkettő esetében úgy kell viselkednünk, mintha ott lennének...
És ha ismét volnál szíves elképzelni a drótháló-labirintust, úgy képzeld el, hogy betölt
mindent, ami létezik, és a te síkod meg az enyém olyan, mint két apró madárfészek
valami óriási fa koronájában, ami maga is olyan bonyolult szövedéket képez,
mint a fészek...
— Gondold el, hogy ezek a drótok mozognak, állandóan rezegnek, elevenek, és
nemcsak, hogy anyagát hordozzák a világmindenségnek, hanem a kivetülései is, és
meglátod, milyen nehéz ezt elmagyarázni. Nem hibáztatlak, ha fáraszt; miután arra
kértelek, hogy képzeld el ezt a különös struktúrát, most meg arról van szó, hogy rom-