se1

Jane Roberts: Seth megszólal 155
Mindenfélét kipróbáltunk a borítékokkal. A New York Times esetében Rob maga
sem tudta, mi olvasható a kísérleti tárgyon. Volt eset, hogy azt sem tudta, tulajdonképpen
mi a kísérleti tárgy, sőt az is előfordult, hogy azt sem tudta, mikor lesz a
kísérlet! Néhányszor a barátaink váratlanul toppantak be az ülésre, és magukkal hozták
a tesztborítékot. Az ülés közepén adták a kezembe, én előre nem tudtam arról,
hogy aznap borítéktesztre kerül sor. Rob néha azonnal felhasználta az így érkezett
borítékot, máskor viszont eltette egy későbbi ülésre.
Az eredményekben nem okozott különbséget az a tény, hogy Rob tudja-e, mi
van a borítékban. Egy este Nora Stevens (ez nem a valódi neve) jött el váratlanul.
Egy barátunk barátja volt, és két üléssel korábban már járt nálunk. Ebben az időszakban
arra biztattuk ismerőseinket, hogy váratlanul, bejelentés nélkül jöjjenek, és hozzanak
tesztborítékokat; ezt egyébként elég kevesen tették meg. (Korábban és később
is jobban szerettük a zárt körű üléseket.)
Tudtuk, hogy Nora titkárnő egy kórház irodáján, amelynek valami köze van a
gyógyszerekhez és az orvosi segédeszközökhöz, de neki személy szerint nincs kapcsolata
a betegekkel, a betegnyilvántartással vagy az orvosi eljárásokkal. Én nem
tudtam, hogy borítékot hozott. Csak akkor csúsztatta oda Robnak, amikor az ülés már
megkezdődött.