1956. X. ÉVFOLYAM 4. SZÁM - Sopron

*1956. X. ÉVFOLYAM 4. SZÁM / AZ OLVASÓ KÉRDEZ – AZ OLVASÓ KÖZÖL / 8. A sabbathalis(szombatnapi vám) elıfordulása Kismarján8. A sabbathalis (szombatnapi vám) elıfordulása KismarjánCsatkai Endre a Soproni Szemle idei második számában »A sabbathalis végnapjairól« cikkezik. Mivel ımaga is említ az ország keleti részérıl hasonló esetet, szabad legyen nekem is a sabbathalisnak egykismarjai elıfordulásáról az alábbiakat közölnöm.Kismarja Bihar megyei község, melyet Bocskai István fejedelem 1606-ban, a hajdúk letelepítésévelegyidıben kiváltságos várossá emelt. A kiváltságlevél messzemenı jogokat adományozott a községnek. Ejogok birtokában a kismarjaiak a XVII–XVIII. században sajátságos, szinte kivételes belsı önkormányzatiés gazdasági rendet alakítottak ki. A kiváltságlevél 11. pontja adta meg a községnek a malomállítás feudálisjogát is. (Az eredeti oklevél elveszett. Másolata megtalálható: Országos Levéltár, Gyulafehérvári lev. tár,Bocskai exlibrisei, 34.) Ugyanebben a pontban a fejedelem maga intézkedik a malomvám ügyében is. Az1606. szeptember 22-én, Kassán kelt privilégiumlevél 11. pontja így hangzik: »Volentes usibus et eorumemolumentis profficere (= proficere), hoc quoque ipsis benigne concedimus, ut ipsi super fluuio Berekioibidem delabenti in territorio ipsorum molendinum trium, aut si libuerit, plurium rotarum erigere inrationem totius communitatis possint, cuius prouentem et reditum in communem Oppidi usum aliis diebustransferant, Sabbathalem vero prouentum a’ matutina hora eiusdem diei ad matutinam horam usque dieisolis in singulis septimanis et hebdomadis, quotquot rotarum fuerit, alumnis Scholae eiusdem Oppidi plene,integre et totaliter percipere admittant«. (Haszonvételeiket és igyekezetük eredményét gyarapítani akarván,azt is megengedjük jóindulattal nekik, hogy az ott elfolyó Berettyó folyón, a saját területükön három, vagyha úgy tetszik többkerekő vizimalmot építhessenek az egész községi háztartás számadásainak javára.Ennek bevételeit és jövedelmét egyéb napokon a mezıváros közös hasznára fordítsák, a szombatijövedelmet pedig, ennek a napnak reggeli (elsı) órájától kezdve vasárnapnak reggeli (elsı) órájáig mindenhetedik napon, azaz minden héten, akárhány kerekő legyen is a malom, a mezıváros iskolája növendékeinekjavára engedjék át teljesen, egészben, minden hiány nélkül.)A háromkerekő malmot fel is építették. A tanács mindvégig megtartotta saját kezelésében. Az ellenırzéstválasztott tisztviselıre, az ún. malombíróra bízta, aki a felügyeletért a vám harmincadát kapta. A szakszerővezetést a molnárok végezték, akik munkájukért konvenciót kaptak a várostól.Az iskola az egyházhoz tartozott, ezért a szombatnapi vám lényegében a pap és az iskolamester bevételelett. Ezt természetesen nem nézte jó szemmel a lakosság, ezért a tanács – melyet Kismarján demokratikusanválasztottak – 1761-ben olyan statutumot hozott, hogy a szombatnapi vámot a lelkipásztor és aziskolarektor 389nem használhatja fel a saját hasznára, hanem csak az »ekklézsia közönséges szükségeire«.A pap és a rektor, valamint a preceptor (a debreceni ref. kollégiumból meghívott segédtanító) évikonvenciót kaptak.A tanácsnak ez az intézkedése azért feltünı, mert ekkor már – hasonlóképpen más hajdúvárosokhoz, többekközt Debrecenhez – az egyház világi vezetése (presbiterium) és a tanács személyileg összeolvadt, vagyis afıbíró egyben kurátor is volt, a tanácstagok pedig presbiterek voltak. Ennek ellenére a tanács mindvégigmeg tudta ırizni szuverénitását; mikor a lakosság érdekeirıl volt szó szembe szállt az egyház110