1956. X. ÉVFOLYAM 4. SZÁM - Sopron

érdekes és értékes lelet, hanem elsısorban mint a hazánk területén viszonylag épségben feltárt legrégibbkorból származó vaskohászati emlékünk tart számot az érdeklıdésre.1956. X. ÉVFOLYAM 4. SZÁM / HELYTÖRTÉNETI ADATTÁR / Mócsy András: Két Silvanus-oltárSopronkıhidárólMócsy András: Két Silvanus-oltár Sopronkıhidáról1952 októberében a sopronkıhidai Kecskehegy északi és nyugati lábánál halastavak számáraduzzasztógátakat építettek. A hegy északi oldalán, az utolsó gát déli végénél kis túlfolyó-árkot ástak,amelyben két római oltárkı került elı. A lelıhely a Kecskehegy északi lejtıjének végén, a hegy alattelterülı vizenyıs rét színtjénél valamivel magasabban fekszik. Az oltárok a kıtörmelékes, hegyi omladékosföldbe voltak elásva, kb. 150 cm mélységben. Az oltároknak ásott gödör barna földje élesen elvált a sárgásszínő altalajban.Az oltárokra találó munkások szerint a két oltár egymásra fektetve került elı. A megtalálás után néhánynappal, amikor az oltárok már a soproni Liszt Ferenc Múzeumban voltak 1(141) , a lelıhelyen rövid ellenırzıásatást végeztünk, amelynek során az oltárok számára ásott gödör nyomát találtuk meg, de sem agödörben, sem a környékén más lelet nem került elı.Az oltárok laza, szemcsés fertırákosi mészkıbıl készültek. A nagyobbik oltár (Jobb kép) 74 cm magas,egyszerő felépítéső. Elıoldalán a találáskor sokat szenvedett, ezért feliratát csak részben olvashatjuk el.Silvan(o) / sa(crum) Li[.…] / Mac[…. pro] / se su[isque].„Silvanusnak szentelve. Li… Mac… a saját és övéi üdvéért)”.Az oltárt állító neve nem egészíthetı ki biztonsággal. Li[cinius] Mac[er], Li[vius] Mag[nus], stb. jöhetneszóba.A kisebbik oltár (Bal kép) jó állapotban maradt meg. 57 cm magas, tetején leegyszerősített volutapárna.Felirata egy bető kivételével ép. A betők vörös festése nagyrészt megvan.Silvan/o sacr(um) / Iul(ius) Sen/ilis neg(otiator) / v(otum) s(olvit) l(ibens) m(erito).„Silvanusnak szentelve. Iulius Senilis kereskedı szívesen váltotta be fogadalmát, amit (az isten)megérdemelt”.Az oltárok kora nem állapítható meg pontosan. Az I. sz. nem jöhet szóba egyrészt az oltárok kevésbégondos, sablonos kivitele, másrészt a feliratok néhány sajátsága miatt. Hiányzik az oltárállítók praenomene,és a „v. s. 1. m.” formula sem utal korai idıre. A betők vésése nem mutatja a korai idık gondosságát,amire éppen Scarbantiából számos példát idézhetnénk. – Az oltárok kora a II–III. sz.Néhány szót kell szólnunk Iulius Senilis nevérıl. A Iulius családi név (nomen) egyike a leggyakoribbaknak.Viselıjének ıse Iulius Caesartól, Augustus, Tiberius vagy Caligula császároktól kapta polgárjogát;azonban Pannoniában alig valószínő, hogy egy itt polgárjogot kapott bennszülött ember viselné e nevet.Scarbantia vidékén számolhatunk azzal, hogy az I. sz. elsı felében letelepült Iulius nevő veteránok 2(142)vagy polgári személyek 3(143) utódjával van dolgunk. A név második része, a Senilis cognomen többet57