1956. X. ÉVFOLYAM 4. SZÁM - Sopron

fedezték fel. 12(152) Az idegenek szívesen állítottak oltárokat a helyi isteneknek, a hely geniusának. 13(153)Érdekes párhuzamot vet fel a sopronkıhidai oltárok lelıhelye. Aquincumban régóta ismert egy oltár, amelya Gellérthegyen került elı. 14(154) Ezen az oltáron az eraviscus törzs említésével találkozunk, akiknekközpontja a római uralom elıtt a Gellérthegy volt. A római korban azonban a Gellérthegy már lakatlanvolt, 15(155) de úgy látszik, hogy a régi bennszülött kultusz helye fennmaradt, és még a III. sz-ban is, mintkultuszhelynek, jelentısége volt. – Mármost tudjuk azt, hogy a sopronkıhidai Kecskehegy a rómaiakatmegelızı idıben szintén erıdített földvár volt. 16(156) Nem tarthatjuk kizártnak, hogy a Silvanus-oltárok aföldvár egy szentélykörzetének folytonosságát tanúsítják a római korban.Mindkét oltár ép, csak a rátaláló munkások csákánya ejtett rajtuk kisebb sérüléseket. A leletkörülményekarra mutattak, hogy szándékosan rejtették ıket el úgy, hogy vigyáztak állapotukra is. Sok ókori pogányszentélynek ez lett a sorsa a kereszténység államvallássá válásának korában. A Fejér megyei Sárkeszibenfeltárt Mithras-szentély oltárait hasonló módon rejtették el a szentély elıterében. 17(157) Lehetséges, hogy ami oltáraink is egy szentély közelében kerültek a földbe. Az elrejtés oka Sárkesziben és Sopronkıhidánegyaránt az volt, hogy az utolsó pogányok a keresztények pusztításai elıl akarták így a kultusztárgyakatmegóvni. 18(158) Sok olyan római szentélyt ismerünk, amelyek a IV. sz-ban erıszakos pusztításnak estekáldozatul. Így Pannoniában az egyik aquincumi Mithras-szentélyt II. Constantius alatt dúlták fel, 19(159) azajkai Hercules-szentély szobrát darabokra törve gödörbe szórták. 20(160) Hasonló sorsa volt a scarbantiaiCapitolium nagy istenszobrainak is. 21(161) Nyugat-Európában sok korabeli irodalmi adat is szól epusztításokról. 22(162) – A Fertı tó vidékének ókeresztény életét már némileg ismerjük a régészeti emlékekalapján. 23(163) Két Silvanus-oltárunk földbekerülési körülményei arra mutatnak, hogy az i. u. IV. sz.nyugtalan korszakának világnézeti harcai Scarbantia környékén sem múltak el nyomtalanul.59