1956. X. ÉVFOLYAM 4. SZÁM - Sopron

egy kétkötetes méltatás.Bolgár ImreBielitz Margit ceruzarajza Sopron, Liszt Ferenc MúzeumHalk duruzsolással forrt a fiatal bor az osztálynak abban a részében, ahol mi ültünk. Mellettem Kássa GabiGoya Caprichos címő sorozatának képeit nézegette a pad alatt, vagy a Széchenyi tér fáinak zöld reflexeittanulmányozta a tanár arcán. Imrétıl jobbra Csatkai József pókhálóbetőkkel egyoldalas drámákat írt,miközben folyton a fejét rázta, mintha a gondolatok tolakodó légyseregét akarná elhessegetni. OsgyánJános méltóságos magyar disztichonokba öntötte át a latin és görög auktorokat, Wedl Frigyes pedig anyolcsoros kottaírás alapjait fektette le.A vakációk alatt Imre rengeteg könyvvel és kutyanyelvvel visszavonult a pusztába: Ebergıcre, arokonokhoz, s csak akkor mutatkozott újra, amikor kifogyott a betőbıl. Ilyenkor kinyitotta a zongorámat,kiválasztott egy halom kottát és „játszd!” Órákig elhallgatta a zenét, némán magába roskadtan. Évekkelkésıbb Peter Altenberg, a bécsi költı, egyszer azt mondta neki: „Még nem találkoztam emberrel, aki ilyengyönyörően tudott hallgatni, mint ön, szerkesztı úr.”A könyv és a zene mellett volt még egy harmadik szenvedélye is: a festészet. Kedvéért még hosszabbgyalogtúrákra is elszánta magát, le az Anger-réti főzfákhoz vagy a Fertıhöz, ahol Kássa Gabi szokottfesteni. Tikkadt nyári délutánokon Ágoston Ernınek ült modellt, akit Imre rózsás arcbıre és a koraiborotválkozás kékes tónusai érdekeltek.Hetedikesek voltunk, amikor egy reggelen, az óraközi szünetben Imre, nála szokatlan izgalommal,megragadta a karomat és egy fiatal férfira mutatott, aki a líceum udvarán Nagy Lajos teológusköltıvelbeszélgetett. Azzal a bizonyos hangsúllyal, amellyel Ady nevét szokta kimondani Imre fojtottan felkiáltott:„Nézd, ott áll Gyóni Géza!”99