1956. X. ÉVFOLYAM 4. SZÁM - Sopron

elárul.E név a ritkábban elıforduló római cognomenek közé tartozik. Ha elıfordulásait összegyőjtjük, azonnalszembetőnik, hogy a Pannoniától nyugatra fekvı tartományokra jellemzı, mégpedig leginkább Galliára ésGermániára. Sokkal kisebb számban ismert a Dunavidéken, 345ahol csak Noricumban (Ausztria) fordul elıgyakrabban. 4(144) Elterjedését kapcsolatba hozhatjuk egy Senil-kezdető kelta névvel, 5(145) amelyneklatinosított formája lehetett. Emellett szól az is, hogy Dél-Galliában és Noricumban 6(146) gyakran fordul elıbennszülötteknél. – Pannoniában eddig egy Senilis nevő ember sem volt ismeretes. Ebbıl arrakövetkeztethetünk, hogy az oltárt állító Julius Senilis a birodalom valamely nyugati tartományából kerültScarbantia vidékére. Foglalkozása is idegen eredetre utal. A negotiator kifejezéssel gyakran találkozunkrómai feliratokon éppen Scarbantia vidékén. 7(147) Ez a kereskedıtípus megkülönböztetendı a mercator-tól,akinek boltja, üzlete van, és bizonyos árucsoport eladásával foglalkozik. A negotiator nagyvonalúüzletember.Az oltárokat Silvanus istennek állították. Mivel mindkét oltár hátoldala síma, kidolgozatlan, valószínőlegegy szentély belsejében, fal mellett voltak felállítva.Silvanus köztudomásúan Pannonia ıslakosságának fıisteneként van számontartva. 8(148) A kutatás csak azutóbbi idıben hívta fel arra a figyelmet, hogy a pannoniai Silvanus-oltárok nagy része idegenektılszármazik, hogy a pannoniai Silvanusban alig fedezhetık fel speciális bennszülött vonások. 9(149) A kétsopronkıhidai oltárt sem bennszülöttek állították, és ha a Scarbantiában és környékén elıkerült többiSilvanus-oltárt nézzük végig, 10(150) ezek állítóit sem tarthatjuk bennszülötteknek. Azonban a Pannoniáraannyira 346jellemzı nagyarányú Silvanus-kultusz mögött mégis valamilyen helyi elképzelés rómaiátfogalmazását kell látnunk. Hogy elsısorban idegenektıl származnak az oltárok, 11(151) az abban lelimagyarázatát, hogy az ıslakosság kultuszformái mások voltak, mint a római kultusz felíratokon keresztülmegfogható kultikus szokásai (oltárállítás, votívtárgyak, kultuszképek, stb.). A bennszülöttek nem vettékát, vagy csak igen késın vették át az oltárok és kultuszképek állításának klasszikus szokásait. A helyikultuszok római átfogalmazása nem a romanizálódó bennszülöttektıl indult ki, hanem a Pannoniába kerültidegenektıl, akik valamely itt tisztelt, ısi istenség egyes vonásaiban egy általuk ismert római isten vonásait58