Carol N. Fire (Fejős Éva) - Holtodiglan

– Nők, hisztis, érzékeny nők...
– Hisztis nők – vigyorog rám az énekes. – Minden jónak elrontói... Nincs
kedved hullát keresni?
– Nincs – vágom rá egyből. – Hol vannak a hullák?
– Hogyhogy hol... hát a folyóban. Most még világos van, leláthatsz az
aljára.
Megvonom a vállam, bár ez a folyóhoz való invitálás kezd szertartássá
válni.
A folyónál meglepetés ér bennünket: kedvenc helyünkön ketten is
lubickolnak a vízben. Axelnek igaza volt, mert a folyam kristálytiszta
medrében apró kövek csillognak, s a mélyben kishalakból álló rajok
úszkálnak. Hulla sehol. A fürdőzők közelednek a parthoz, csak egy fekete és
egy szőke fej látszik.
– Yvonne – mondom Axelnek.
– És Ronny – teszi hozzá furcsa hangsúllyal, elnézően mosolyogva.
– Gyertek be, nagyon kellemes itt – integet Yvonne. Én leülök a partra,
lábamat belelógatom a vízbe, Axel leveszi pólóját és beleveti magát a vízbe.
Ahogy nézem őket, én is megkívánom az úszást, utánuk megyek a hűs habok
közé, majd Yvonne-nal kievickélünk a partra, s hagyjuk a fiúkat búvárkodni.
– Kész a riport? – érdeklődöm száradás közben.
– Milyen riport?
– Hát Ronnyval...
– Ja! – vágja rá gyorsan, majd kíváncsian méreget. – Honnan veszed, hogy
riportot csináltam vele?!
– Hát, csak úgy... – mondom elbizonytalanodva. – Miért, nem volt tervbe
véve?
– Axellel készítettem egy hosszú interjút... Azt hittem, tudod. Ugyanabból
a zenekarból két emberrel nem készíthetek riportot ugyanabba a számba. Na
és te? Elmondtad Axelnek, miért kavart fel ennyire a forgatás?
– Nem.
– Mert...?
– Mert mi köze hozzá... Mert honnan gondolod, hogy egyáltalán érdekli őt?
– Nem elég, hogy kishitű vagy, hanem még ütődött is... Könnyeid folyatva
ülsz köztünk, amikor visszanézzük a felvételt... mire gondolhat ilyenkor az
énekesed? Na?
– Hogy nem vagyok normális. És ez igaz is... Nem tartozik rá, úgy érzem.
Meg aztán lehet, hogy nem is kíváncsi a horrortörténeteimre, úgyhogy ennyit
erről. – A fiúk is kiérnek a partra, szedelőzködni kezdünk, hogy visszaérjünk
ebédre. Barátnőmék a valamivel távolabb álló terepjáróhoz ballagnak, Axellel
mögöttük megyünk, s hirtelen nem tudom, jól látok-e: Ronny lazán megfogja
Yvonne kezét. Yvonne pedig hagyja.
– Na...?! – néz rám Axel.