Carol N. Fire (Fejős Éva) - Holtodiglan

– Te tényleg őrült vagy...
Ezután a forró, szerelmi előjátéknak is beillő dialógus után testünk is
akcióba lép. Axel hozzám simul, mozdulatai kicsit darabosak, de ezzel is csak
felhevít. Alig várom, hogy jobban érezzem őt, a bőrömet mintha izzó tűvel
cirógatnák: el akarok égni, fel akarok robbanni, fájni akarok... Végre eggyé
válunk, amikor először megérint a gyönyör, sírnom, sikítanom kell. Egy
pillanatra elkapom Axel tekintetét: a távolba mered. Mi a francot bámul? Miért
nem néz rám? Másra gondol, más lányra vágyik?
– Nézni akarom – hajolok előre, s azt hiszem, ezzel sikerül zavarba
hoznom.
– Mondd, gondoltál rám? – érdeklődik. Milyennek képzeltél el?
Folyamatosan robbanok, égek, simogatom-kaparom finom bőrét, élvezem
a férfiasságát. Keskeny csípője ring, hullámzik a testem felett, két kézzel
megragadom, és vadabb mozgásra kényszerítem.
– Vadnak, férfiasnak, izgalmasnak képzeltelek... Ilyennek, amilyen vagy –
sóhajtom.
... Hú, de jó, ebbe elégünk, elhamvadunk... – És te...? Gondoltál rám?
Elképzelted velem...? – teszem fel kétségtelenül nagyon eredeti kérdésemet.
– ...én nem mertem erre gondolni... – súgja, s közben az oldalamra fordít.
Folyamatosan sikítanom kell, hullámzik bennem a gyönyör, egy pillanatig arra
gondolok, milyen jó, hogy nőnek születtem. Axel is szeretkezhetne egy kicsit
hangosabban, legalább nyöghetne.
Közel a vég, a pillanat, ahonnan már nem lehet emelkedni, csak zuhanni...
Axel felrobban bennem, vagy én robbanok fel őbenne, azután csak heverünk a
dzsipben, félve érintjük egymás gyöngyöző testét. Annyi mindenről kellene
beszélnünk, de csak hallgatunk. Rövid idő múltán Axel fölém hajol,
megpuszilja az arcomat, majd kiszáll a kocsiból, és a folyó irányába távozik.
Hallom, amint belecsobban a vízbe, de közben már másra gondolok: vajon az
ő gondolatai merre járnak? Miért nem hívott magával fürdeni? Mit képzel
magáról? Csuromvizesen ér vissza, pólójába törülközik, vigyorog rám őrült
kedvesen. Zavarba hoz, el is rohanok a folyó felé, belevetem magam. Úszom
pár métert, visszaérek a dzsiphez, elfogadom di Sun nedves pólóját
törülközőnek, megdörzsölöm magam, majd öltözni kezdenék, de Axel hozzám
simul, végigcirógatja a hátamat és meglepő felfedezést tesz:
– Nem törülköztél meg rendesen, csupa víz vagy...
– Mindig így szoktam... – vonom meg a vállam, mire ő kedvesen közli:
– A nők mindig így törülköznek... Az összes nőm vizes maradt törülközés
után...
– Di Sun, nem igazán érdekel, hogy az összes nőd milyen volt.
Nyöszörög valamit válaszképpen; kissé zavarodott, de tipikus önelégült
hím... Én ezzel soha többé semmit sem fogok csinálni. Mit képzel magáról,
mégis?
Elhatározom, kemény és távolságtartó leszek a jövőben.