Carol N. Fire (Fejős Éva) - Holtodiglan

Megérkeznek. Hát, mondhatom: elöl jön Ronny, szeme könnyel teli.
Mögötte egy szörnyen elhagyatott szerzemény, aki kissé bizonytalanul áll a
lábán, és persze könnyes a szeme.
Szerencsére di Sun nem sír. Egy jó pont oda.
A kissé romos hölgy behanyatlik kedvenc fotelomba, majd hangosan
felzokog. Már Ronnyt nézi, aki idegesen áll egyik lábáról a másikra.
– Be kell adni neki a heroint – közli velem az énekes. – Különben nem lesz
használható...
Könyörgöm, mégis mire akarják használni ezt a kiélt idegroncsot? És miért
nálam? És miért pont heroint?
– Hát akkor add be neki – mondom nyugodtan, nehogy úgy tűnjön, mintha
kételkednék bármelyikük épelméjűségében.
– Nem adnád be te?
– Ééén? – hördülök fel, s elráncigálom Axelt a többiektől. – Mondd, di Sun,
normális vagy? Idehurcolsz nekem valami félkómás nőt, aki mintha már eddig
is nyolc életet elhasznált volna; úgy tűnik, ez az utolsó... s elég rövid.
Idehurcolod a könnyező szemű Ronnyval együtt, majd megkérsz, hogy
injektáljak a már amúgy is félhalott csajba egy dózis heroint... Mi van,
krimihős lettél? – kiabálok.
– Oké – fogja meg a vállamat. – Elmondom, miről van szó, de előbb be kell
lőni a csajt.
– Remek. Aztán ha utána le is kell lőni, csak nyugodtan tedd meg.
Remélem, pisztolyod van. Lődd szét az agyát, ne is törődj azzal, hogy ez itt az
én lakásom. Csak egész nyugodtan hordd ide a narkós ismerőseidet meg az
elmebetegeket – hadarom egyre emeltebb hangon. – Adagold be nekik a
kábítószert, ne aggódj, majd másnap elásom őket... nem ügy.
– Anisette – néz rám komolyan, s lágyan megpuszilja az arcomat. – Ne
hülyéskedj, mert nincs idő. Utána mindent elmagyarázunk.
...Ekkor én, mint egy hülye, követem őt, s segédkezem a kábítószer
adagolásánál. Tartok tőle, hogy ez a szerelem.
Nem tudta, mióta lehet a fürdőszobában. Arra emlékezett, hogy többször hányt, de
valamennyi idő kiesett a memóriájából. Most magához tért, s tudta, mennie kell, bár
felállni nehezére esett.
Nem mert belenézni a tükörbe, nehogy újra felkavarodjon a gyomra. Kell majd
keresnie valami elsőrangú plasztikai sebészt, aki helyreállítja szép vonásait.
Kitámolygott a fürdőből, végigment a lakáson. Már-már kinyitotta volna az ajtót,
amikor hiányérzete támadt. Visszament a nappaliba, s megrémült.
Az a nő, akit megfojtott, nem volt sehol.
A zenész hullája ugyanott hevert, ahol hagyta, de a nő eltűnt. Vajon mikor,
mennyi ideje? És hogyan?
Mielőbb el kellett hagynia a lakást.