Carol N. Fire (Fejős Éva) - Holtodiglan

vastag gyökérdarabot. A zwabuk beérnek. Már tiltakozni sincs erőm, amikor
négyen felemelnek, és elindulnak velem, diadalmasan, jókedvűen.
Tisztásra érkezünk, ahol több agyonpingált fekete táncol egy hatalmas
kondér körül. Fogvatartóim egyenest az edény felé visznek, amelyben víz forr.
Én azt hittem, ilyen csak a mesékben létezik.
Mindegy, én már itt fogok elpusztulni. Ronda halál, de legalább
különleges. És még csak nem is láttam a pöttyös kutyámat! Hú, de bőgök, ez
valami rémes...
– Ennyi! – hallom hirtelen az ismerős kiáltást.
A rohadékok.
A „zwabuk” eleresztenek, s leroskadok a földre. Még mindig zihálok, de
már inkább a pokoli, égető haragtól, ami átjár.
Már jönnek is felém, mosolyogva, kedvesen. Neil nincs köztük, pedig neki
járna az első pofon. Csak ülök és némán nézem őket: Ronny atyáskodva
mosolyog, Michael Richardnak könyörög, hadd nézze azonnal vissza a
felvételt, Cameron a kameráján babrál, Roberto pedig vigyorogva kérdi tőlem:
– Ezt jól kitaláltuk, ugye?
Higgadtan felállok, megpróbálom letörölni homlokomról a verítéket, a
billentyűsre nézek, állom a tekintetét egy darabig, majd hirtelen óriásit
beleverek az arcába. Gyűrűm felszakítja a szája szélét, s a srác mélységes
döbbenettel néz rám. A többiek meredten állnak – nem szólnak.
Roberto lassan a szájához nyúl, és tenyerébe törli vérét, majd még
döbbentebb kifejezést rak az arcára. A többiek a földet nézegetik, és Ronny
odadörmögi:
– Bocs... Ne haragudj.
– Dögöljetek meg – nyugtázom. Az utat Makotóig csendben tesszük meg.
Makotóba érve Ronny még egyszer megpróbálkozik a bocsánatkéréssel.
Nem felelek rá semmit.
A dzsipből kiszállva elválok a többiektől, és a fürdőszobaként funkcionáló
bodega felé indulok. Az épület árnyékában, a fűben, nekem háttal Vicky és
Bryan üldögél.
– Á, Anisette! – üdvözöl a kiscsaj, amikor meglát a tükörben. – Milyen
csapzott vagy... megint úszni voltatok Axellel?
– Nem is találkoztam vele reggel óta. Forgatni voltam ezekkel az
idiótákkal...
– Én meg tanulok az unokatesóddal – fordul felém, és megforgatja a
szemét.
– Inkább a lengyel és az orosz származású vérengzőidet tanítanám
fizikára... Komolyan.
– Ki az a lengyel és az orosz? – kíváncsiskodik Vicky.
– A kutyáim. Dobermann és egy husky-német juhász keverék. Bár most
már van egy dalmata is – nézek szemrehányóan unokatesómra.