Carol N. Fire (Fejős Éva) - Holtodiglan

Anisette
A Nap tüzes vérnarancsként hagyja el a látóhatár legszélét, már csak egy
rózsaszín-narancssárga sáv díszeleg az ég szürke peremén. A patak halkan,
megnyugtatóan csobog, s a nyár végi szellő megmozgatja a fölöttem álló, sokat
megélt, öreg fák leveleit.
Ülök a lassan folyóvá szélesedő patak partján, s a néhány nappal korábbi
eseményre gondolok. Még most is beleborzongok, mi történhetett volna, ha
Axel nem lövi át a zárat, nem alakítja annyira hitelesen Dominique-ot.
Mert hiába a jó smink – bennem minden megfagyott, amint felismertem a
Titokzatost. Axel pedig játszott, mégpedig vérfagyasztó hitelességgel. Én is
elhittem, hogy egy öregasszony lépett be a házba, nem ismertem fel a Zafír
énekesét. Hála szegény Gilliannek, legalább azt tudtuk, mivel lehet
megzavarni az őrült beteges gondolatmenetét.
Gillian meghalt. Láttam, ahogy Ronny elé ugrott, de erről nem beszéltem
senkinek. Hisz ezt Ronnynak is látnia kellett. Gillian bűnhődni akart. Pedig
egész életében mást sem tett.
Lindát egynapi megfigyelés után átvitték a sebészetről a pszichiátriára.
Ronny beköltözött mellé a kórházi szobába.
Yvonne riasztotta a rendőrséget, valakitől megtudta, hogy megölték a
Vadállatok énekesét, s ennek köze lehet a Nyúlhoz. A köpcös énekes
segédkezett Linda elrablásában, de az ok már sosem fog kiderülni. Féltékeny
volt a Zafír sikereire, ez derült ki abból a zsaroló levélből, amelyet Ronnynak
küldött Makotóba.
Az őrült élet-halál között lebeg még ma is egy klinikán. Haslövése olyan jól
sikerült, hogy erős szervezete ellenére sem valószínű, hogy túléli. Jobb is így.
Di Sunt nem láttam azóta. Másnap hagyott egy üzenetet, de én épp
kihallgatáson voltam, s amikor visszahívtam, nem volt otthon.
Aztán elutaztam.
Hátranézek a ház felé, hátha visszajött már a faluból Frederick.
Ismerkedésünk helyszínén, a nyaralójában vagyunk, s eltökéltem, most
mindent megbeszélünk. Lezárjuk a kapcsolatunkat, s tán barátok maradunk.
Ehhez szét kell tépnem a lelkemet, mégis meg kell tennem önmagam miatt.
Frederick kiborult, amikor megtudta, mibe keveredtem. De hisz vége már.
A titokzatos őrült lassan csak emlék lesz, s már nem lesz köztünk. Nem
kínozhat embereket, s talán saját beteg lelkének is megváltást hoz a halál.
Frederick halkan közeledik felém. Hagyom, hogy a vállamra tegye a kezét,
majd elérje a nyakszirtemet. Megcirógat, s lassan felé fordulok.
Rémült sikoly szorul a torkomba. A Nyúl áll mögöttem. Hevenyészve
összevarrt arca félelmetesebb, mint korábban. Fehér orvosi nadrágot, fehér
vászoninget visel. És vigyorog.