Carol N. Fire (Fejős Éva) - Holtodiglan

Axel Ronny öngyilkossági kísérlete után sűrűn megfordult a Jaguárban.
Pénze ugyan alig volt, ám Cheryl Hookkal csak itt találkozhatott. A lány nem
volt könnyű eset, hűvös arckifejezése még akkor sem lágyult, amikor di Sun
szinte naponta betért a klubba egy italra.
– Mit hozhatok? – kérdezte mindig az énekestől, pedig tudhatta volna a
választ. Egyszer Axel megpróbálkozott azzal, hogy törzsvendéggé avanzsálja
önmagát:
– A szokásosat.
– Éspedig? – húzta fel a szemöldökét Cheryl; egyáltalán nem tűnt úgy,
hogy emlékszik Axel „szokásos” italára. Sőt, mintha magára az énekesre sem
emlékezett volna.
Miss. Cheryl Hook gyönyörű nő volt, s valami furcsa, izgalmas tisztaság
áradt belőle. Di Sun nemegyszer képzelődött arról, milyen kellemes lenne
végigsimítani a lány finom, fehér arcbőrén, magához húzni szorosan karcsú
derekát... de egyelőre erről szó sem lehetett. Axel nem erőltette. Megelégedett
volna azzal, ha Cheryl hajlandó belebonyolódni valami értelmesebb
párbeszédbe.
– Hogy van?
– Jól. Köszönöm – általában így zajlott köztük a társalgás.
Nem mintha Axel olyan remekül érezte volna magát, céltalanul lézengett,
nem volt rendszeres jövedelme, nem számíthatott senki segítségére. Amikor
találkozott Iannal, kapva kapott az ötleten, hogy menjenek Ghenerrába
harcolni Ryx Ton csapatai ellen. Vállalkozásuk jó kis kalandnak tűnt. Indulás
előtti este beültek Iannal a Jaguárba. Amikor Cheryl asztalukhoz lépett a
számlával, Axel kísértést érzett arra, hogy drámai bejelentést tegyen, aztán
mégis visszavett magából, s csak ennyit jegyzett meg: – Holnap elutazom egy
időre.
– Valóban? – kérdezte a nő, hangjából mellőzve az összes érdeklődést.
– Aha – di Sun már megbánta, hogy egyáltalán mondott valamit. Sietve
fizetett, majd elsőként állt fel az asztaltól. Már éppen egy viszlátot akart
odavetni a lánynak, amikor az váratlanul megkérdezte:
– Hová?
– Ööö... – kicsit hebegett. – Ghenerrába.
– Koncert? – érdeklődött tovább a lány, megdöbbentve Axelt.
– Nem – szólt közbe Ian. – Háború.
– Harcolni fog? – hitetlenkedett Cheryl, s mélyen nézett az énekes szemébe.
Axel igennek is, nemnek is értelmezhető, tétova módon megmozdította a fejét,
ám Ian ismét válaszolt helyette.
– Kellően őrült hozzá, nem gondolja?
Ekkor Cheryl kezéből kicsúszott az üres kristálypohár. Axel lehajolt érte,
óvatosan a lány kezében lévő ezüsttálcára helyezte, s halkan annyit mondott:
– Ne vegye komolyan, nem olyan vészes az egész.