Carol N. Fire (Fejős Éva) - Holtodiglan

Nem tudtam válaszolni rá, mint ahogyan később a rendőröknek sem
tudtam elmondani, mit láttam. Hiszen én csak egy félelmetes, jégzöld
szempárt s egy levágott fejet láttam... Érdekes módon senki sem tudott pontos
leírást adni a szörnyetegről. Mindenki másmilyennek látta, de senki sem
emlékezett az arcára igazán.
Utáltam ezt az egészet: az erőszakot, a rendőröket, az újságírókat, a
fotósokat és a szakmámat. Arra vártam, hogy Oliver értem jöjjön és
hazavigyen. Oliver meg is érkezett, belé kapaszkodtam és hagytam, hogy
elvigyen haza.
...Hazafelé tartottunk Oliverrel a szörnyűség színhelyéről, és én teljesen
biztos voltam benne, hogy többé nem állok kamera elé.
Arra ébredek, hogy a kunyhóban ötven fok van, a gekkó meg beszélget
magában. Vagyis kerreg, de egyedül. Valószínűleg hőgutát kapott.
Kocsi motorja zúg, közeledő lépteket hallok. Sung udvariasan kopog a
szúnyoghálón, mielőtt belépne:
– Én meghozni te vendégek. Ők sem levest főzni gekkó!
Yvonne és Bryan úgy vigyorog, mintha ötcsillagos exkluzív hotelbe
érkezett volna. Felugrom, átölelem őket, aztán Sunghoz fordulok:
– Hol vannak a többiek?
– Híres dalnokok elmenni filmforogni. Kelő Napot felfotózni. Üzeni neked:
mielőtt a Nap lealszott, visszajönni érted és forognod velük.
– És Vicky hol van?
– Kis vadállat...?! – tűnődik Sung. – Elment, forogást néz és verekedni.
Biztos.
Jó híre van, mit ne mondjak.
Yvonne-t és Bryant hellyel kínálom a földön:
– Helyezzétek magatokat kényelembe. Hogy vagytok?
– Remekül – közli Bryan, mialatt rágyújt. – Kávé azért csak-csak akad?!
– Persze, de előbb le kell szüretelned. Na, hol a kontaktlencsém?
– Íme – nyúl bele nadrágzsebébe unokatesóm, és kivesz két kis üvegcsét. –
Párban hoztam.
– Hát ez meg mi a fene? – képedek el hamarvást. – Színes lencsét hoztál?
– Igen. Ibolyalila, ne mondd, hogy nem szép!
– Ez hülye?! – kérdezem Yvonne-tól, aki csak kecsesen vállat von, majd
előkapar az egyik bőröndjéből egy vakut, fényképezőgépet, közénk hajít egy
új Face-számot, és elegánsan kivonul fotóapparátjával a kunyhóból.
– Baj, hogy lila? – kérdezi Bryan aggodalmasan, füstfelhőt bocsátva a
gekkóra. – Gondoltam is, hogy inkább a pirosat kellene elhoznom. Ó, én
hülye!
– Ne mérgezd a gekkót, jó? Nem a miénk, csak kölcsönben van itt...
– Ó, ez itten a rövidlátó gekkó? Nagyon gusztusos.
– Mint ez a lila lencse... Nincs véletlenül egy tükröd?