Carol N. Fire (Fejős Éva) - Holtodiglan

Haimfa hatalmasra duzzadt mellére helyezi a kicsit, aki azonnal szopni kezd.
Míg az ifjú anya szoptat, az öregasszony türelmesen várja, hogy az immár
fölöslegessé vált méhlepény is kicsússzon Haimfa testéből.
...A fiúk odakint örömujjongásban törnek ki, amikor meghallják a hírt.
Haimfa férje, egy nagydarab bennszülött örömében letérdel és megcsókolja a
földet. Michael épp azt magyarázza Vickynek, hogy mennyivel értékesebb is
egy fiúgyerek, mint egy kislány.
Axel gitárral a kezében ül a tűz mellett, és valami ősi, lassú dallamot
játszik. Ujjatlan, fekete trikó van rajta, a szemem sarkából megcsodálom izmos,
kidolgozott karját, szép, feszes bőrét.
– Ülj le közénk – fogja meg a kezemet Ronny, s helyet csinál maga mellett.
A szólógitáros és Vicky közé ülök. Mellettük Roberto, Michael és Vicky
ücsörög.
Yvonne állva fényképezi a társaságot, majd befut Cameron és Richard is,
hogy megörökítsen bennünket az örökkévalóságnak. Paul, a vékony technikus
örömmel segédkezik Sungnak a nyárs forgatásában.
– Mi lesz a kaja? – kérdem Ronnytól.
– Mi lenne... gazella. Errefelé már csak ez dívik – legyint.
– Pác nélkül? – hőzöngök.
– Ez frissensült – informál a srác.
Axel Ronny másik oldalán ül, s halkan gitározik. A lobogó tűznél szőke
haja vöröses fényt kap, a lángok fénykörében kifejezetten csibészes az arca.
Ahogy elnézem őt, saját szórakoztatására játszik, s közben le nem veszi a
szemét a tűzről.
Érdekes dolog ez a tűzzel: szinte mindannyiunk tekintetét vonzza, meleg
színeivel hívogat, gyönyörködtet bennünket. Egyszerre taszít és vonz a
felcsapó láng, az áradó, meleg levegő. Nem tudok elfordulni a látványtól.
– Itt kellene élni – sóhajtja Ronny. – Ebben a zárt közösségben romlatlanok
az emberek, nem tudják, mi az az árulás, nem ismerik az irigységet,
gazdagságot. Nem vágynak hatalomra, hírnévre, pénzre... Mert mi is a pénz:
néhány rohadt papírdarab, s a mi világunkban mégis mennyit számít...
mennyi vér, fájdalom tapad hozzá...
– Ronny, ezek az emberek csak azért nem vágynak a hatalomra, a pénzre,
mert nem ismerik – szólok közbe. – Afelől pedig nem vagyok meggyőződve,
hogy nincsen közöttük rosszindulatú, áruló, irigy alak.
– A maguk egyszerűségével mégis lenyűgözőek... Itt születnek, fiatalként
már a megélhetésükért dolgoznak, később gyereket szülnek. Békében leélik az
életüket, nincsenek elérhetetlen vágyaik... egyszerűek, és ezért boldogok. Mit
érdekli őket olyasmi, hogy hírnév...! Nem is hallottak róla.
– Rossz dolog a hírnév? – érdeklődöm.
– Nem rossz, nagyon is jó... De ördögi kör: ha elkap a gépezet, örökké a
rabságában fogsz élni, és összeomlik az életed, ha többé már nem kíváncsiak