Carol N. Fire (Fejős Éva) - Holtodiglan

Egy-két hónappal később Ronny kijárta, hogy a Zafír eljátszhasson egy-két
dalt a Blue Lions koncertje előtt egy húszezer férőhelyes sportcsarnokban. Bár
fél ház volt, a Zafír kellően megilletődve lépett színpadra.
A folytatás nem volt ilyen visszafogott. Az öt srác szárnyalt, élvezte a
színpadot, a zenét, s félig-meddig sikerült meghódítaniuk a Blue Lions
közönségét.
Két nappal később egy középkorú, pattogós stílusú, alacsony nő kereste
meg Ronnyt és Axelt.
– Egész jó a zenétek – kezdte mondókáját a hölgy, aki az Amanda May
névre hallgatott. – Együttműködhetünk, ha meg tudunk állapodni bizonyos
dolgokban – mondta, s nem hagyott időt közbeszólásra. – Egy: a hangszerelés
nagyon konzervatív, valami sokkal modernebbet kell kitalálni ahhoz, hogy
felfigyeljenek rátok. Kettő: frappánsabb, ütőképesebb, figyelemfelhívóbb,
sablonmentes szövegek kellenének. Ehhez profi segítségét kell kérnünk.
– Na de... – próbálkozott Ronny, de Amanda leintette.
– Három: a zongoristát le kell cserélni, úgy játszik, mint egy olcsó
bárzenész, kilóg a bandából.
– Oké. És ha mindezt teljesítjük, mit kapunk cserébe?
– Lehetőséget.
– Éspedig...? – forszírozta tovább Ronny.
– Kisfiam – nézett rá megrovón Amanda, s megigazgatta vörösesbarna,
göndör bozontját -, van egy olyan mondás, hogy mindenki házába bekopog
egyszer a szerencse, csak nem mindenki nyitja ki az ajtót.
– Háát... még gondolkodnunk kell.
– Rendben. Aztán ha a sok-sok ajánlat közül ez a legmegfelelőbb, hívjatok
fel – nyújtotta névjegykártyáját.
Aznap este Axel és Cheryl hosszasan tűnődött a kérdésen, számba vették
az esélyeket, amelyeket Amanda felbukkanása jelenthetett.
– Nem akarom, hogy ez a nő teljesen megváltoztassa az elképzeléseinket,
hogy a végén már olyan zenét kelljen játszanunk, amihez végső soron semmi
közünk. A zenémmel hatni akarok az emberekre, de ez csak úgy sikerülhet, ha
hiszek is abban, amit csinálok.
– Semmi lehetetlent nem kért Amanda – szögezte le Cheryl. – Attól, hogy
változtattok a hangszerelésen, még nem lesz tőletek teljesen idegen a zene.
– Új szövegek is kellenének.
– Meg kell nézni, mit ajánl. Ha jobbak az új szövegek, nyilván ti is
elfogadjátok.
– Aha – dünnyögte Axel. Cheryl megsimogatta a srác fejét.
– Téged nem is ezek a kívánságok zavarnak, igaz? Attól vagy rosszul, hogy
ki kell rúgni egy embert a csapatból.
– Együtt próbáltunk, együtt dolgozgattunk a dalokon – hajtotta le a fejét az
énekes. – Együtt találtuk ki az egészet. És most mondjuk azt neki, hogy köszi
szépen, mégsem kellesz...