Carol N. Fire (Fejős Éva) - Holtodiglan

– Ha Paul be akar jönni, bejöhet, amíg elkészülsz. Bárhová is mentek, tízre
légy itthon, oké?
– Megpróbálom. Legalábbis mindent megteszek, hogy így legyen,
rendben? – nézett rá tágra nyílt, kedves szemmel.
Kész nő, gondolta az énekes.
A Packardban a szokásos esti nyüzsgés folyt: zenészek, színészek, festők
élték társasági életüket, körükben számtalan lány. A lányok egy része
színésznő akart lenni, s a felfedezésre várt, lesték a pillanatot, amikor egy híres
színész észreveszi őket. Majdnem mind szőkék voltak, tejeskávészínűre
szoláriumoztatott bőrrel. Várták a lehetőséget, a sikert, s mindent meg is tettek
érte, többnyire mégis öreg, alkoholista, lecsúszott producerek nikotinbűzös
lakásában fejezték be az estét. Csalódásuk gyorsan elmúlt; megrázták
magukat, s másnap újra éledt bennük a remény, újra kezdték az egészet.
Voltak olyan lányok is, akik férjre vadásztak a hírességek között, mások a
kalandot, netán a szerelmet keresték. A Packardtól mindenki várt valamit.
Az idős színészek azt, hogy elmesélhessék régi sikereiket, az ifjú színészek
öregedő művésznőkre vártak, akik szárnyaik alá vehették volna őket. A
ráncos, vastagon sminkelt, hajdan szebb időket látott színésznők fiatal
hódolókat kerestek. A rockélet sztárjai egymást szórakoztatták, s elvadultan
csajoztak, a szakmának is bizonyítandó, micsoda remek fiúk, mennyire
férfiasak.
Persze, akadt olyan is, aki csak időt tölteni járt le a Packardba.
A Packard klubba bekerülni nem volt könnyű feladat, azok a hírességek
juthattak csak be, akikről hat sornál hosszabb írás jelent meg a Star Life
társasági rovatában. A lányoknak egyszerűbb volt a bejutás, akit valaha is
bevitt a klubba egy tag, azt máskor is beengedték.
Axel felfedezett a bárban egy-két csajt, akit egykor ő juttatott be ebbe a
körbe; Pixy miniruhában villogott, kétcentisre vágott, fehérszőke frizurát
viselt. A lány nagyban fűzött egy frissen befutott filmsztárt, akit azonban
jobban lekötött poharának tartalma, mint a kis Brigitte Nielsen-utánzat. A
filmsztárnak akkora táskák voltak a szeme alatt, hogy di Sun úgy gondolta,
biztosan vesebeteg.
Axel emlékezett rá, hogy hajdanán nem bújt ágyba Pixyvel, csak azért vitte
magával a klubba, hogy ne érkezzen kísérő nélkül. Egyáltalán, ebből a
társaságból nagyon kevés lány fordult elő az énekes ágyában. Ezt nem bánta:
ezek a lányok nem kérették sokáig magukat, s a Packard-tagok közül is
néhányan meghaltak AIDS-ben az elmúlt években.
Axel rendelt magának egy whiskyt, odalépett az egyik játékautomatához,
és játszani kezdett.
– Helló, di Sun! – aki a vállára csapott, nem volt más, mint a Blue Lions
basszusgitárosa.
– Mizujs? – kérdezte barátságosan az énekes, s közben feltérképezte a két
nőt, aki a gitáros társaságában volt. Semmi különös, állapította meg.